Mesebeli gyerekkor
Paradicsomi környezetben nőttem fel. Anyukám egy szakszervezeti üdülőt vezetett, így aztán a Balaton partján, egy óriási angolparkban laktunk, amit nyaranta „kölcsönadtunk” a budapesti vendégeknek. Azóta is sokat gondolok arra, hogy az esztétikai igényemnek, a fenséges, csodálatos dolgok iránti vágyódásomnak mennyire megágyazott ez a gyönyörű, szerencsés gyerekkor. Öcsémmel, Oszkárral mi voltunk a helyi menő csávók, a helyzet urai, a vizek császárai. Biztosan ezért is maradtam a természet, a vizek rajongója. És a jó hangulatú közösségeké. A szüleim végtelenül kedves emberek voltak, akik sok mindenkivel megtalálták a hangot.
Sport mindenekelőtt!
Mániámmá vált, hogy a sport szinte kötelezően része kellene hogy legyen egy magára valamit is adó modern ember életének. Engem nyolcéves koromban beoltottak a torna szeretetével. Az általános iskolában Bornemissza tanár úr, tornaedző kezdett foglalkozni velem. Később négy évig kézilabdakapus voltam, majd belekóstoltam az atlétikába, a teniszbe, és Hajtó György tanár úrnak köszönhetően az ejtőernyőzésbe is. A színművészeti vége felé nem is színész akartam lenni, hanem kaszkadőr, részben nagyszerű akrobatikatanárom, Pintér Tamás Oroszlán hatására. Később, színészként is nagyon sok hasznát láttam a sportnak, és a betegségem utáni rehabilitáció során is. Most az Angyalföldi Vízisport Egyesületnél kajakozom. A bringázás, a futás és a sízés is ott van az életemben.
Fontos mondatok
A Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskolába jártam Sopronban, és a kollégiumban a tanáraim adták az éjszakai ügyeletet. Farkas tanár úr, aki igen komoly irodalmi és történelmi műveltséggel rendelkezett, azt mondta, miután épp kirúgtak a kollégiumból: „Nyugodj meg, még mindig elég sokan vagyunk olyanok, akikből kevés van. Te ezüst ember vagy, és az is maradsz, ehhez tartsd magad!” Szinetár Miklós, a főiskolai osztályfőnököm, ez a csodálatos világnézetű, bölcs, derűs ember mindig ezt szegezte nekünk, amikor valami irdatlan hülyeséggel próbálkoztunk: „Tudja, mit mondott volna az édesanyja? Kisfiam, ne hülyéskedj, mert úgy maradsz!” Kapás Dezsőtől, a rendkívül karizmatikus rendezőtől is őrzök egy mondatot, amit egy kollégámnak címzett: „Légy szíves, legyél igényes önmagadhoz, mert ezt senki mástól nem várhatod el ugyanígy.”
