Azt terveztem, hogy születésnapi köszöntőt írok, a hetvennégy évhez illőt. Csodálatos ez a szám, kevés női hetilap dicsekedhet ily hosszú és tartalmas életúttal, mint a Nők Lapja. Megírom, milyen lelkes és elhivatott csapat dolgozik a szerkesztőségben, milyen alapossággal tervezik a következő, majd a következő lapszám tartalmát: Ez illik az előző témához? Van benne elég interjú? Milyenek a színei? Irodalom? Mennyire érdekes a riportunk témája? Sokáig tart a lapindító értekezlet. Közben meghallgatjuk az elmúlt napok történeteit, kivel, hogyan készült az interjú, milyen volt az út az erdészetbe, félelmetesek voltak-e a cápák közelről, tudunk-e segíteni a hozzánk forduló nevelőszülőknek.

Az ősz mindig újrakezdés, mintha a nyár után meglódulna a világ, több a hír, jönnek az új könyvek, műsorok, sok az ötlet, a munka. Élvezetes időszak annak, aki jól bírja, hogy minden gyorsan változik, nem mindig úgy lesz, ahogy olyan szépen elterveztük. 

A szülinapos hetünk pontosan ilyen volt. Éppen nyomdába adtuk a címlapot a szépségesen megfotózott anya-lánya párossal, amikor érkezett a hír: magyar kutatónő kapta a Nobel-díjat! Egy pillanatra mindenki abbahagyta a munkát, és csak örültünk Karikó Katalin nagyon megérdemelt elismerésének. Aztán beindult a gépezet, telefonok, e-mailek, és már kész az új címlap. 

Nem is lehetne szebben ünnepelni egy értékeket közvetítő, mindig megújuló, többgenerációs lapot: Nobel-díjas nővel a címlapon.
Boldog születésnapot, Nők Lapja, gratulálunk, Karikó Katalin!