1.TISZTA SZÍVVEL
Az anyaság nem csak szentimentális értelemben változtatott meg, minden szinten átalakította az életvitelemet és a hozzáállásomat. Anyaként tényleg megértjük, mit jelent a feltétel nélküli szeretet. És ez az egyetlen olyan szabadságvesztés, amit az ember szeretettel és tiszta szívvel fogad: onnantól, hogy a gyermek megszületik, az anyasággal járó felelősség és szépség örökre felülír mindent. Látom a saját anyukámon is, hogy a nővéremmel hiába vagyunk már felnőttek, a mai napig aggódik értünk, és tudja, hogy vigyáznia kell magára, hogy még sokáig velünk lehessen. Én is érzem, hogy szülőként már el kell engednem a kamaszos drámázásokat, nem mérgezhetem felesleges stresszel a szervezetemet: az a feladatom, hogy jó egészségi állapotban maradjak, és ameddig csak a kislányomnak igénye van rám, jelen legyek az életében.
2. SZABADSÁG NÉGY KERÉKEN
Olyan háztartásban nőttem fel, ahol nem volt kocsi, így amikor a nővérem megtanult vezetni, és elkezdett autóval járni, óriási dolognak számított. Én huszonegy évesen szereztem meg a jogosítványt, és hatalmas szabadságot adott, hogy ha úgy hozza kedvem, csak beülök a kocsiba, és leugorhatok mondjuk, a Balatonra. Az első hosszabb utamon a barátnőmet látogattam meg Celldömölkön, akkor szült. Bár már létezett akkoriban GPS, töltő nem volt az autóban, és lemerült a telefonom. Minden benzinkúton megálltam, hogy megkérdezzem, merre kell mennem. Nagy élmény volt, egyszerre féltem is, hogy atyaúristen, tényleg egyedül vagyok az utakon, de közben átjárt az a jó, bizsergető érzés, hogy innentől nem kell például hajnali négyig az éjszakai buszra várnom.
3. A TANULÁS ÖRÖME
Nagyon hálás vagyok azért, hogy énekesnő lehetek, és pontosan tudom, hogy ezt alapvetően a közönségnek köszönhetem, persze azért igyekszem profin is végezni a feladatomat. A tanulás fontosságát a szakmámon keresztül ismertem fel, az, hogy idén visszamentem az egyetemre, többek között az éneklésre vezethető vissza. Úgy éreztem, talán még több van bennem, amit érdemes lenne megpróbálnom kamatoztatni.