Felhúzom a nadrágom, a szekrény aljából előveszem az őszi csizmám, a szezonban ez lesz az első útja, a hónom alá csapom a laptopom, és elindulok. A férjem a gyerekekkel legózik, épp fagyiznak a Csillagok háborúja szereplői. Elköszönök egy gyors sziasztokkal, és hozzáteszem, hogy mindjárt jövök. Erre felpattan a lányom, hozzám szalad, és nagyra nyílt szemmel kérdezi:
– Anya, te hová mész?
A sarki kávézóba. Írni. Mert ott nyugalom van, csak egy órára, annyi idő pont elég, ha kellően fókuszálok.
– Elmész? – kérdezi ezt úgy, mintha Amerikába költöznék, vagy az Antarktiszra, ahol nem lesz internet sem. Magyarázni kezdem, hogy mire a katonák befejezik a fagyizást, én itthon leszek. Bólint. Kiegyezünk.
Kavarognak a fejemben a történetek, néha a határidőnaplómba írok pár sort, tőmondatokban, lefekvés előtt még lemegyek a konyhába egy pohár vízért, aztán a receptekkel teli cetlik egyik hátlapjára felírok pár frázist, amiről úgy gondolom, hogy jó ötlet, egyszer majd érdemes lesz megírni, ehhez még visszatérek, ezen még elgondolkozom. Ezek aztán vagy megmaradnak, vagy nem, vagy emlékszem, hogy mit akartam a háromszavas tőmondatból kikanyarítani, vagy napokig gondolkodom rajta, aztán egy olyan pillanatban, amikor a bevásárlószatyorból pakolok a hűtőbe, a szennyest válogatom, vagy a reggeli rántottát készítem, bevillan. Előjön, elkapom, továbbgondolom, és ekkor már biztos vagyok benne, hogy nem eresztem, ebből egyszer történet lesz.
Tavaly jelent meg az utolsó regényem, azóta felkérésre írtam két novellát, de ezeket és a hosszabb e-maileket leszámítva nem írtam semmit. A laptopom sem nyitottam fel, csak ha nagyon muszáj volt.
Néha csodálattal nézem az évente egy-egy könyvet vagy akár többet megjelentető írókat, néha nagyképűen legyintek, néha irigylem azokat a szerzőket, akik folyamatosan írnak, akik amint leadnak egy kéziratot, rögtön belevetik magukat egy másikba. Ugyanakkor értetlenül és mégis mély csodálattal nézem azokat, akik egyszerűen nem akarnak írni.
Néha megadatik egy-egy izgalmas találkozás, amikor egy ismeretlen, vagy épp a közeli barátom elmesél egy igazán szívbe markoló történetet, és amikor biztatom, hogy ez nagyon erős, ezt mindenképp írd meg, csak legyint, és kortyol egyet a kávéból, megigazítja a napszemüvegét, szív a cigarettájából, vagy lefotózza a fára mászó kislányát.