Ahogy minden ember más, az érkező kisbabák sem egyformák, nem egységes a tempójuk. Éppen ezért ezekkel a fejlődési szakaszokkal csínján kell bánni. Egy időpont megadása – hogy eddig és eddig ezt kellene tudnia a babának – a bizonytalan felnőtteket görcsössé teszi, és ha napra pontosan nem produkálja a pici az „előírást”, akkor aggódni kezdenek, nemritkán pánikba esnek. Tehát ne szentírásként olvassák ezeket a fejlődési mutatókat!
Ha a kis jövevény viszonylag problémamentesen érkezett a világra, általában a 0–3 hónapos korszak között jobbra-balra elfordítja a fejét. A szoptatás, etetés rendeződött, könnyen történik. Fontos, hogy a harmadik hónaphoz közeledve hason fekve tartja a fejét, és általában fel is tudja emelni. Hangok, arcok, az elé tett színes mintázatok felkeltik a figyelmét. Szívesen veszi a fürdetést. Nézegeti, „tanulmányozza” és egy idő után felismeri a kezét. Mosollyal válaszol, ha a közel állók, szülők, testvérek vagy a gondozó felnőtt felé fordulnak. Az a bizonyos dajkabeszéd – ami nem gügyögés, hanem egyszerű, rövid mondókázás, énekelgetés, dúdolgatás – nevelő, érlelő hatású.
Továbbra is előtérben van a kicsiknél a kezek mozgatása, figyelése, ujjak nyitogatása. E periódus vége felé elkezdődhet a babáknál a legegyszerűbb hangok produkciója: „óóó”, „aaa”, elindulhat a buborékolás. Szintén a harmadik hónap körül felismeri a gondozója, anya, apa hangját.
Természetesen a tól-ig időket rugalmasan kell érteni. Ezek időtartományok, és nem határidők.