A nyolcvanas évek elején minden iskolai farsangon akadt legalább egy Sova doktor (például a férjem). Nem sokkal később a háziasszonyok (például az anyósom) azon sóhajtoztak, hogy a fekete-erdei klinikán betegek is szívesen lennének. Az ezredforduló előtt húsztól nyolcvanéves korig az összes nő (például én) azon problémázott, hogy a magyar sürgősségi osztályokon miért nincsenek Ross dokik. A kórházas sorozatok azóta is kultúránk elemi részét képezik.

Dr. Kildare volt az első visszatérő orvos a filmvásznon, őt Frederick Schiller Faust álmodta meg, Max Brand álnéven többkötetnyi képregényhez írt róla történeteket. A fiatal orvosgyakornok megtetszett a filmgyáraknak, így a harmincas-negyvenes években mozifilmeket forgattak a kalandjairól, később rádiójátékot sugároztak, majd a hatvanas években meghódította a tévénézőket is. 1951-től adták az első kórházas tévésorozatot, az amerikai City Hospital három éven keresztül szórakoztatta a nézőket, az epizódokban az egészségi problémák mellett már előtérbe került az egészségügyben dolgozók magánélete is. Sokan nem értették, miért akarnak az emberek a szabadidejükben betegségekkel, kórházakkal, riasztó műtétekkel foglalkozni, de ki­derült, hogy egészen más mindezt külső szemlélőként, a fotelből megélni, mint a valóságban; és a dráma, a hősies küzdelem, valamint a gyógyulás az egyik legjobb szórakozás. Ma már rengeteg ország gyárt kórházas sorozatokat, és a streamingszolgáltatóknak hála kedvünkre válogathatunk, melyik földrészen, milyen részlegen vagy melyik korban játszódó szériára vágyunk. Akadnak olyanok, amelyek csak néhány évadot élnek meg, de ha az alkotógárda ráérez, pontosan mit néznének a rajongók, akkor akár több évtizeden át is lehet egy-egy képzeletbeli egészségügyi intézmény életét követni. Minden idők leghosszabb ideje futó sorozata is kórházas, a General Hospital hatvan éve megy, eddig összesen több mint tizenötezer epizódot láthattak a nézők.

A LECSÓKIRÁLY

Nemocnice na kraji města. Aki ugyan nem beszél csehül, de ötven évnél idősebb, az is tudja, ez annyit tesz: Kórház a város szélén. A csehszlovák sorozat forgatókönyvét Jaroslav Dietl jegyzi, ő írta többek között a Nők a pult mögött epizódjait is. Dietl születésétől fogva csípőficammal küzdött, és az elsők között ültettek be neki csípőprotézist a mosti kórházban. Sok időt töltött ágyhoz kötve, ezalatt figyelte a kórház működését, az ott dolgozók életét. A történet egy kitalált kisvárosban játszódik, de a mosti kórházban forgatták a jeleneteket. Azért, hogy orvosi szempontból minden a lehető legpontosabb legyen, a stáb szakmai gyakorlaton vett részt, megtanulták a protokollt, a helyes mozdulatokat, operációknál segédkeztek, Dietl még egy sebet is összevarrt. Nem indult egyszerűen a munka, az idősebbik Sova doktort alakító színész ugyanis meghalt, így egy új színésszel, a szlovák Ladislav Chudikkal újra fel kellett venni a főorvos jeleneteit.
Az első évadot 1978-ban forgatták, nálunk 1982-ben mutatták be. Blažej doktor, Alžběta Čeňková, Štrosmajer doktor, idősebb és ifjabb Karel Sova, Marta meg Inka nővér egy csapásra központi beszédtéma lett, szerda reggelenként a buszokon és munkahelyeken csak róluk folyt a szó. Talán meglepő, de a három évad alatt összesen harminchárom rész készült, a sorozat mégis hatalmas nemzetközi sikert aratott. A főszereplőkért fél Európa együtt rajongott, amikor az NDK-ban vetítettek egy-egy részt, az NSZK-ban élők is átkapcsoltak a keletnémet adásra. A második évad már nyugatnémet támogatással készült, az sem zavarta őket, hogy az egyik részben Sova doktor felszólal egy szakszervezeti gyűlésen. A jelenet felső nyomásra került bele a forgatókönyvbe, csak hogy kiderüljön, a főorvos párttag, és mivel nem kapcsolódott szervesen a történésekhez, az NSZK-ban bemutatott verzióból szívbaj nélkül kivágták.
Magyarországon a nézők élvezték, hogy a valódi műtéteket bemutató felvételek mellett igazi emberi sorsokat, konfliktusokat láthatnak, és bepillanthatnak a kórházi élet kulisszái mögé. Az első évad első epizódját a tévétulajdonosok ötvenkilenc, az utolsó részt nyolcvankét százaléka nézte. 1983-ban a magyar közönség lelkesen fogadta a Budapestre látogató forgatókönyvírót, rendezőt és a Králová doktornőt alakító Jana Štěpánkovát. Az öreg Sovát játszó Ladislav Chudik különösen nagy kedvenc volt, hiszen beszélt magyarul, és egy főzős műsorban azt is bebizonyította, hogy nem véletlenül hívják Pozsonyban Lecsókirálynak. A retróhullámot meglovagolva 2003-ban és 2008-ban folytatás készült a sorozathoz, de az eredeti karakterek közül már csak Blažej doktor és Čeňková doktornő szerepelt benne, és ezt a kórházat a város széléről már nem szerették annyira a nézők.

CSALÁDBAN MARAD

Bár a csehszlovák sorozat kapcsán is akadtak irigy hangok, mondván, a magyar kórházakban nem uralkodnak ilyen remek állapotok, az igazi pofont A klinika adta az önbecsülésünknek. Az NSZK-ban készült széria eredeti címe A fekete-erdei klinika volt, ezzel akartak a nyugatnémetek választ adni a Kórház a város szélén kirobbanó sikerére. Sikerült; a részeket az akkor hatvanmilliós országban a lakosság csaknem fele minden héten nézte. A ZDF 1985 és 1989 között sugározta az epizódokat, hozzánk 1988-ban érkezett meg az első rész. A főcímet követő negyedórában belekóstolhattunk, milyen a Fekete-erdő mélyén egy csodás, fából épült házban élni úgy, hogy házvezetőnő szolgálja fel a luxusszállodába illő reggelit; láttunk autós üldözést egy Audi és egy kabrió között, majd végignézhettük, amint a közel két méter magas, félmeztelen Udo Brinkmann egy bikinis nőt csókolgat. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy minden kedd este tűkön ülve várjuk az aktuális részeket. A magyar közönség rajongásába nem zavartak be az erkölcsi aggályok, hogy a sorozatban Christa nővér először a fiatalabb Brinkmann szeretője volt, majd az idősebbé, és mire kiderült, hogy az Udót alakító Sascha Hehn a karrierje kezdetén szoftpornó filmekben is szerepelt, már annyira odavolt érte mindenki, hogy kollektíve szemet hunytunk a malőr felett.
A klinikához elválaszthatatlanul hozzátartozott a főcímdal, egy véletlennek köszönhetően komponálta Hans Hammerschmid, aki az utolsó előtti pillanatban ugrott be, miután a producerek nem tudtak megegyezni a honoráriumban a korábban kiválasztott zeneszerzővel. A sorozat felért egy országimázsfilmmel, a külső jeleneteket a baden-württembergi Glottertalban forgatták, a professzor háza a fekete-erdei Grafenhausenben található, és közel negyven évvel a bemutató után is sokan zarándokolnak el a környékre, hogy nosztalgiázzanak. A három évad hetven részét rengetegszer ismételték Németországban és a több mint negyven országban, ahol bemutatták. A sorozat huszadik születésnapja alkalmából két folytatás készült, az egyik Húsz év múlva, a másik Újra együtt alcímmel, és a rajongók nagy örömére szinte az összes fontos régi szereplő feltűnt legalább néhány jelenet erejéig.

TANULJUNK BELŐLÜK!

A kórházas sorozatok száma azt mutatja, hogy ebből a műfajból nem nagyon lehet kimaradni, de a szériák között nagy eltérés mutatkozik abban, mennyire pontosan mutatják be az egészségügyet. Az Insider magazin felmérése alapján a Dokik – annak ellenére, hogy vígjátéksorozat – a leghitelesebb, a Dr. House-ból lehet a legtöbbet tanulni, és A Grace klinika rugaszkodik el leginkább a valóságtól. Az orvosok szerint a Vészhelyzetnek jár egy dicséret, mert ebből a sorozatból nem spórolták ki a szakmai zsargont, és precízen ábrázolták a sürgősségi osztály minden dolgozójának feladatkörét, míg sok más szériában rendre feltűnnek a mindentudó, több szakterületen jártas és bevethető orvosok. Abban szinte minden válaszadó egyetértett, hogy a sorozatokban igen gyakori a szakmaiatlan viselkedés, a való életben az egészségügyi dolgozókat sokkal szigorúbban szabályozza a protokoll, és a munkatársak közötti szerelmi vagy pusztán testi kapcsolat ritka, mint a fehér holló.
Miután kifejezetten hosszan tartó jelenségről beszélünk, a társadalomtudósok kíváncsiságát is felkeltette, vajon milyen hatást gyakorolnak a sorozatok a gondolkodásunkra és az életmódunkra. A Rhode Island-i Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint a kórházas sorozatok nézői közül többen szoronganak amiatt, hogy valamilyen súlyos betegség áldozatává válnak, ugyanakkor tudatosabban foglalkoznak a fizikális jóllétükkel, és felelősségteljesebben viszonyulnak a különböző egészségügyi kockázatokhoz. A tévésorozatok másik óriási haszna, hogy hatékonyan terjesztenek ismereteket. Azok, akik nem olvasnak tudományos cikkeket, az epizódokból megismerhetik a legújabb diagnosztikai eljárásokat, innovációkat, így kórházba kerülve sem fognak meglepődni a robotsebészen vagy a 3D-nyomtatóval készült protéziseken, és nagyobb valószínűséggel mennek el szűrővizsgálatra vagy figyelnek fel egy-egy gyanús tünetre.

Fotó: GETTY IMAGES, MTI/PI-CTK, PROFIMEDIA
A nyitóképen: A Vészhelyzetet 1996-tól nézhettük, összesen tizenöt évadon át

 

Galéria | 5 kép