Rózsaszentmárton a Mátra hegyeire néző, kis völgyben megbújó csodaszép falu. A nevéhez híven az itt lakók virágba borítják településüket, az udvarok takarosak. Az általános iskola körül ősfák sorakoznak: platánok, hársak, gesztenyék, nyírek. Egyedül a gyerekek udvarán állt meg az idő. Egy repedezett, szürke betonpálya néhány ócska traktorgumival a mindennapi tartózkodási helyük. Milyen jó lenne, ha nemcsak a falu, hanem az iskola udvara is virágos, színes lehetne!
Ezek nem az én gondolataim. A Rózsaszentmártoni Móra Ferenc Általános Iskola (akkori) első osztálya ezekkel a sorokkal és egy részletgazdag makettel nevezett tavasszal a Nők Lapja Zöld pályázatára. „Ha a gyerekek csodaszép kertben nőhetnek fel, megismerhetik közelről az élőlények, fajok gazdagságát, azok körforgását – írta az osztályfőnök, Hédi néni, azaz Begovné Dékány Hedvig. – Feltöltődhetnek, megvigasztalódhatnak. Megtanulják becsülni, óvni a környezetüket. Össze is fogtunk az elsőseimmel, és megálmodtuk az iskolánk álomkertjét!”
Az egymillió forint értékű zöldítést Hédi néni osztálya nyerte.
A TERMÉSZET SZERETETE
– Ha a fákat megcsípi a fagy, térdig gázolunk a falevelekben – magyarázza az iskola gondnoka, miközben a teherutó hátuljából a szállítórekeszekben pakolja ki a száznál több, cserépben utaztatott növényt. Megérkezik Megyeri Szabolcs kertész is, a Nők Lapja Kert rovatának szerzője: a tervezést és a megvalósítást a szakértelmével, tanácsaival ő segíti. Szétválogatja a szállítmányt.
– Az árnyékos területekre árnyéktűrő, árnyékkedvelő növényeket hoztunk, például páfrányokat, árnyékliliomokat, különböző meténgeket, a naposabb helyre bugás hortenziákat – magyarázza. – A gyerekek zöldségágyásaiba japán szamócamálnát, ribiszkét, szedret teszünk, meg különböző gyógy- és fűszernövényeket. Van egy napos terület is, oda pedig selyemmirtuszt, fügét meg gránátalmát ültetünk, tehát olyanokat, amik bírják a forróságot.
A szülők már korábban előkészítették, felásták a talajt, hogy a gyerekeknek ma már csak ültetniük kelljen. Az intézmény tavaly óta Örökös Ökoiskola.
– Törekszünk a fenntarthatóságra – mondja az iskola vezetője, Veres Henriett. – A gyerekek szívesen gondozzák a madáretetőket, a rovarhotelt, a sziklakertet, tavaly még konyhakerti növényeket is ültettek. Rendszeresen szedik a szemetet az épület körül. Idén készítettünk komposztálót, oda a faleveleket hordjuk. A természet szeretetére neveljük a diákokat.
Megjönnek a szülők, akik segítenek az ültetésben. Többen szabadságot vettek ki, hogy itt lehessenek. Az udvar megtelik élettel.
– Mosolyogjatok! – mondja valaki, amikor meglátja fotós kollégámat, és már vidáman ugratják egymást, hogy a fotó megvolt, akár mehetnek is. Felbukkan az iskola fekete-fehér macskája, erre az egyik anyuka elmeséli, hogy az intézmény előző cicáját elütötte egy autó, és mióta felgyógyult, náluk lakik. Nyílik a kapu, rendezett sorban kivonulnak a diákok. Hosszan elnyújtva, ahogy a gyerekek szoktak, jó napot kívánnak, majd az egyik kislány odaszalad a szüleihez, és megöleli őket.
– Részt veszünk itt mindenben, amiben csak tudunk – meséli az anyukája, Laczikné Tógyer Margit. Otthon is szoktak kertészkedni, a férj, Laczik Roland szívesen bíbelődik a zöldségekkel. Annak idején ő is ebbe az iskolába járt. A falu látványosságának számító rózsakertet ők ültették a társaival.
A győztes pályamunka húsz gyerek alkotása. – Kiadtam mindenkinek, hogy gondolkodjanak az ötleten. Egy hét alatt az egyszerű kartonlapon kinyíltak a virágok, zölden magasodtak a fák, madarakkal, rovarokkal, a vágyaikkal töltötték meg. Azt mondták például, hogy napraforgót mindenképpen szeretnének – meséli az osztályfőnök, Begovné Dékány Hedvig. – Hozták a kis tépett papírjaikat, rajzolgattak, ragasztgattak, aki levelekkel jött, nyomatot készített velük, és már kész is volt a bokor. Én inkább csak irányítottam őket, hogy mit hova tegyenek, és hogy ügyeljünk az egyensúlyra meg a színekre, de ami a munkában látható, azt ők tették bele a kis kezeikkel.
KISGYEREKEK NAGY UDVARA
Mielőtt nekiállnak az ültetésnek, Megyeri Szabolcs beszédet mond. ‒ Az újság erejét mutatja, hogy rengeteg fantasztikus pályamunka érkezett, szerte az országból. A Nők Lapja főszerkesztőjével, Akovács Évával és a Nők Lapja Kert és Virág vezetőszerkesztőjével, Eszes Andreával nagyon nehéz helyzetben voltunk, próbáltuk kitalálni, mi alapján döntsük el, melyik a legjobb. A hátrányos településeket segítsük? De milyen alapon zárjuk ki, mondjuk, a megyeszékhelyieket vagy a budapestieket? Tehát azt a szempontot elengedtük. Próbáltuk azokat a munkákat kiválasztani, amelyeknél kizárt, hogy a szülők besegítettek. Ezek közül a tiétek volt a legrészletesebb, leggazdagabb ‒ mondja, a kicsik tátott szájjal figyelik. ‒ Egyébként fantasztikus a kreativitás, ami a közösségekből áradt. Számomra a legérdekesebb az, hogy a gyerekek miként látják a saját iskolakertjüket, hogy mi nekik a legfontosabb. Volt olyan mű, amelyikből az derült ki, a diákok annak örülnének, ha a terület háromnegyede játszótér lenne. – Miközben magyaráz, minden alkalmat megragad arra, hogy a pozitívumokat kiemelhesse. Például, hogy a gyerekek szerencsések, mert akkor járnak ebbe az iskolába, amikor az udvaron a fák éppen erejük teljében láthatók.
A faluba pedig azonnal beleszeretett, amikor a pályázat miatt először meglátogatta. Aztán hirtelen a gyerekek felé fordul: ‒ Tegye föl a kezét, aki szeret gyomlálni!
