A repülőgép ablakából kitekintve rögtön az „Izland kiszínezve” szószerkezet jutott eszembe, ami aztán csak erősödött, amikor testközelből láttam a felfoghatatlanul izgalmas vulkanikus tájat olyan dús és harapnivalóan zöld növényzettel, színpompás virágokkal, ezernyi pillangóval, amiről azt hittem, csak a mesében létezhet. Aliz érezhette magát így Csodaországban.
A Portugáliához tartozó, kilenc vulkanikus szigetből álló Azori-szigetek látogatása előtt érdemes figyelembe venni, hogy ez nem az a hely, ahol az óceánparton fekve a hasunkat süttetjük majd, ebéd után kulturális programokban tobzódunk, vacsora előtt pedig nagy shoppingtúrákat rendezünk. Ha valaki ilyen nyaralásra vágyik, annak ott vannak a bejáratott turistaparadicsomok. Az Azori-szigeteken túrázni fogunk, hüledezni, menni, és ugyan apró szigetekről van szó, hosszan vezetni, mert gyakorlatilag húszpercenként lesz egy olyan miradouro, vagyis kilátó, ahol egyszerűen muszáj megállni és kilátni, bele a végtelenbe. Sehol egy gyár vagy üzem, csak a vulkanikus, sok helyen gőzölgő táj, és észbontó növényzet. Na meg a tehenek.
Elkél az autó
Az Azori-szigetekkel egy bökkenő van: nem visz ide sem fapados, sem más közvetlen járat, így mélyebben a pénztárcánkba kell nyúlni, ha ide vágyunk. Leginkább fapadossal juthatunk Lisszabonig vagy Párizsig, onnan pedig jó eséllyel a portugál légitársaság, a TAP, esetleg az Air France visz tovább bennünket. És bizony sokáig tart, minimum nyolc óra, amíg kiérünk az Atlanti-óceán közepére. Egészen pontosan Ponta Delgadába, São Miguel sziget és az egész szigetcsoport legnagyobb városába. A nagy persze relatív, kevesebb mint hetvenezer ember lakja, reptere pedig akkora, mint egy buszpályaudvar.
Maga a szigetcsoport kilenc szigetből áll, és mindegyiknek megvan a maga karaktere. Ha lehetőségeink engedik, érdemes több szigetet is beiktatni. Nyáron kompok is járnak közöttük, ősszel és tavasszal repülni tudunk, mégpedig az Azori légitársaság kis méretű gépeivel. De egy hét és csak São Miguel is bőven életre szóló élményt nyújt bárkinek.
Érdemes már otthonról autót bérelni, anélkül ugyanis – ha bajban nem is leszünk, de – rengeteg élménytől fosztjuk meg magunkat.
Ezt a hibát mi sajnos elkövettük: a szigeten állapítottuk meg, hogy itt tényleg kell a kocsi, helyben bérelni viszont még szeptember végén is igen nehéznek bizonyult, de végül sikerült szereznünk egy apró, kézi váltós, ütött-kopott járgányt. A váltó itt csak azért lényeges, mert olyan emelkedők és olyan bravúrok várnak ránk, amelyek bizonyára sokkal könnyebben leküzdhetők automata szerkezettel.
Buja hortenziák
Mielőtt megszereztük az autót, megfizethető árú taxival mentünk első utunkra, a Ponta Delgadától harminc percre lévő Lagoa do Fogo krátertóhoz vezető túrára. A taxisok, akárcsak minden szigetlakó, igen kedvesek – számot cseréltünk, sofőrünk elmondta, meddig érdemes gyalogolni, és hogy hova hívjuk majd, ha végeztünk a kirándulással. A túrázástól sem kell itt tartani, az út hosszú, de cseppet sem nehéz, a látvány pedig…
Néhány órás túránk során volt tűző napsütés (fényvédő krém és fejfedő nélkül el se induljunk!), szemerkélő eső, szél, köd, majd újra tiszta égbolt, de itt ez teljesen normális. Água de Alto településen lyukadtunk ki végül, ahol a strand büféjében egyúttal kulináris kalandozásunkat is megkezdtük.
Az Azori-szigeteken szinte mindig 20 fok körül van a hőmérséklet (ez néha sokkal többnek, néha kevesebbnek érződik, télen azért a 14 fok sem ritka), a sok eső miatt állandóan párás az idő, a növényzet pedig teljes pompájában burjánzik. A tökéletes időszak azonban mégiscsak május környéke, amikor a sziget jelképei, a hortenziák virágoznak.
A túra utáni nap bálnalesre indultunk. Bálnát ugyan nem láttunk, de pajkos delfinek hada kísérte a hajót, és hát a látványt, amit a sziget nyújt, a vízről is érdemes megcsodálni. Harmadnap megkezdtük körutunkat az óramutató járásával megegyező irányban. Hogy mit érdemes megnézni? Gyakorlatilag semmivel sem hibázhatunk, olyan helyeket is találtunk, amelyekről nem sokat szólnak az útikönyvek, mégis kihagyhatatlannak bizonyultak.
Zöld, még zöldebb és kék
Első állomásunk Sete Cidades volt. A vulkanikus kalderában fekvő ikertó – a zöld és a kék tó – körüli falu São Miguel egyik legikonikusabb helye, egy igazi csoda. A mellette, az óceánparton található Mosteiros falu, a sziget legnyugatibb települése pedig olyan lenyűgöző naplementét kínál, hogy úgy döntöttünk, a körút végén muszáj lesz még néhány napot itt tölteni.
A sziget északi fele könnyedén bejárható egy nap alatt, még úgy is, ha az út során komótosan szemléljük a Porto Formoso környéki teaföldek zöldjét, vagy éppen a Miradouro do Cintrãóról elénk táruló mélységet.
Következő szállásunk a délkeleti részen található Povoaçãóban volt, ahol szinte énekelnek a kavicsok, és ahonnan a sziget északkeleti és keleti részét lehet kiválóan bejárni. Nordeste kilátói megint csak megérnek egy misét, teljesen más arcát mutatja itt a part, mint nyugaton, és ha addig nem értettük volna az Aliz Csodaországban-hasonlatot, a Miradouro da Ponta do Sossego ösvényein sétálgatva nem lesz több kérdésünk. A Farol do Arnel nemcsak az Azori-szigetek, de Portugália egyik legrégebbi világítótornya is. A toronyig egy húsz százalékos lejtő visz, onnan azonban még extrémebb az út az alatta található halászfaluig, így jobb, ha inkább gyalog vágunk neki.
A keleti részen fedeztük fel a Praia de Lombo Gordót, mely egy holdbéli strand. Megközelítése ennek is nehézkes, de pont emiatt igen kevesen látogatják: amikor mi voltunk, rajtunk kívül egyetlen hátizsákos utazó süttette a hasát a fekete homokban.
Mindenképpen látni kell Furnast is.
Geotermikus csodavilág ez, ahol a fortyogó minigejzírek és fumarolák, vagyis gázkitörések mutatják, hogy a föld belseje nem alszik. Túlvilági élményt nyújt az egész környék, ahogyan a Cozido das Furnas elfogyasztása is. Ez itt jellegzetes étel: különböző húsokból (csirke, kolbász, véres kolbász és sertéshús), zöldségekből (sárgarépa, káposzta, mángold és fehérrépa) és rizsből áll, amelyet nyolc órán át főznek, vagyis gőzölnek a föld alatt.
A sziget déli részén autózva is számtalan szépség mellett visz az utunk: Vila Franca do Campo a sziget egykori fővárosa volt, vele szemben található egy kis sziget, amely ugyanerre a névre hallgat. Egy egykorvolt vulkán krátere ez, amelyre csodás kilátás nyílik a kisváros fölötti Miasszonyunk-templom pompás lépcsőiről.
Ízorgia azori módra
Az Azori-szigeteken a friss tenger gyümölcsei közül is a legfrissebbeket kínálják. Grillezett halak, kagyló, rák, polip minden mennyiségben. És a sajtok! Személyes kedvencem az azori queijo fresco, vagyis friss sajt volt, amelyet általában paprikalekvárral kínálnak. Persze az is talál kedvére valót, aki nem rajong a halakért: említettem, hogy tehenek vannak mindenhol? A marhahús is minden étlapon megtalálható.
Nagyon azori dolog a bolos lêvedos is, ez a kicsit kenyér, kicsit kalács, muffinformájú lepényke, amelynek eredeti receptje São Miguel szigetének első telepeseitől származik. Illetve a morcela com ananás: ez annyit tesz, hogy véres hurka ananásszal. Ha elsőre furcsának is tűnik a párosítás, másodikra már nem az.
Az azori véres hurka egy kicsit különbözik az általunk ismert rizses verziótól:
rizs helyett zabbal készül, illetve sok szerecsendió található benne, amitől bámulatosan illatos lesz, és rendkívül jól illik hozzá a friss vagy éppen cukorral sült ananász savanykás édessége.
Ami szintén nagyon azori: az itt termett ananász apró, bámulatosan zsenge, lédús és édes. Olyan, akár São Miguel, vagyis az egész szigetcsoport: aki egyszer belekóstol, soha nem felejti.
Gondolkodjunk előre!
Egy azori út előtt feltétlenül tájékozódjunk a közlekedést illetően. Az autóbérlést mindenképpen otthonról intézzük, mert kevesebbe fog kerülni, és még választhatunk is az autók közül. A kisbetűs részeket is mindenképpen olvassuk el, hitelkártya kell ugyanis a bérléshez, és a kaució sem kevés. A szigetek közötti kompok vagy repülőjáratok menetrendjét is érdemes idejében tudni, és ahhoz tervezni a kalandozást.
A nyitóképen: A hortenziák São Miguel jelképei
Fotó: Getty Images, Unsplash / Martin Munk