Valahogy nem megy nekünk ez a rövid szócska. Azt mondják, a most negyvenes, ötvenes generációt így ­nevelték, ezt várták tőlünk a szüleink, a tanáraink. Maradj szépen csendben, és csináld meg a feladatod. Ne panaszkodj túl sokat. Ne is kérdezz lehetőleg. Mi meg csináljuk azóta is.

Nemet mondani irtó nehéz. Mindenkiben él a vágy, hogy szeressék, hogy mások segítőkésznek lássák. ­Ha elutasítunk valakit, azt hisszük,­ agresszívnak gondolnak. Pedig a szakemberek szerint minden alkalommal magunkra szavazunk, amikor egy számunkra terhes feladatra nemet mondunk. Ebben a lapszámunkban többször is előjön e rövidke szó ereje. Almási Kitti önsorsrontó történetekről, a néha igenis kötelezően kimondandó nemekről mesél nekünk (58. oldal), Fókuszban rovatunkban a divatos diétákról készítettünk összeállítást, amelyeket természetesen nem kell követnünk, Rácz Zsuzsa, a Terézanyuk anyja pedig hevesen kiáll amellett, hogy a házimunkában igenis lehet nemet mondani. Vagy legalábbis egyenlőséget kérni.

Olvassuk, gyakoroljuk! Menni fog ez.