Hat-hét hónapos kor körül már illik kúsznia a babának a hasán. Figyelnünk kell arra, hogy a két kéz és a két láb ne egyszerre mozduljon, hanem szépen felváltva, mint ahogy a gyíkoknál látjuk. Ez rendszerint így is alakul, a kezek és a lábak ellentétes mozgása következtében a felső és az alsó mozgató öv (váll, csípő) mozgása is ellentétes lesz. Ez a cél. Itt már észre kell venni, ha a baba vagy csak az egyik, vagy csak a másik testfelét használja inkább az előrejutásban. Az a jó, ha mindkettőt. Ha féloldalas, azt jelezni kell a gyerekorvosnak. 

A kicsik ilyenkor rendszerint már önállóan­ fel tudnak ülni. Tudnak a kezükkel ütögetni, két tárgyat élvezettel ütnek össze. Ha kiesik a kezükből valami, már tudják követni. Utánanéznek, hova esett, hova ­gurult.  

Ami a beszédfejlődést illeti: kezdik utánozni a gyakrabban hallott szavak bizonyos szótagjait. Innen indul el az úgynevezett preverbális beszéd, magyarul a gügyögés. Kezdenek figyelni a nevükre is. 

Fontos mozzanat, amikor megtalálják és felismerik magukat a tükörben. A tükörhasználat igen jelentős szerepet játszik a testkép, az énkép és az éntudat kialakulásában – külön fejezetet igényelne. 

Ekkoriban már viselkedésükkel különbséget tesznek az idegen és az ismerős személyek között. Izgalmas pillanat ez: az úgynevezett középtávú emlékezet megjelenése. Megértik az egyszerű utasításokat, utánzásra, vagy akár anélkül is integetnek, tapsikolnak. És lassan már kézzel kezdenek enni a kisbabák.

Egyéves kor körül indul el a mászás.