Csak egy tortát szeretnék karácsonyra. Egy születésnapit – írta a hétéves Dani a kockás papírra, amikor megkérdezték az iskolában, mit szeretnének a Jézuskától. Rajzolt is mellé egy kicsit dülöngélő fát, díszekkel, és egy csíkos tortát, ahogy a kirakatban látta, akkurátusan nyolc gyertyát is vonalkázott a tetejére.  

Egy karitatív szervezet teljesíti majd a gyerekek kívánságait, a tanárokat kérték, írassanak levelet a kicsikkel, ők majd beszerzik, amit csak lehet, persze ez utóbbi információ nem jutott el a gyerekekhez, ők még hisznek a karácsony csodájában.

Daninak még soha nem volt születésnapi tortája. Sőt a három testvérének sem. Mi sem volt egyértelműbb, most, hogy végre megkérdezi valaki, mit szeretne, leírta és kiszínezte: legyen egy igazi, gyertyákkal, tejszínhabbal és hangos énekléssel, öleléssel teli ünnepe. 

Ezzel egy időben sok száz olyan levél érkezett, amitől könnyes lett a szeme a fekete öves adakozóknak. ­
Csak egy csokit szeretnék. Szaloncukrot. Lufikat. Igazi fát. Apa jöjjön haza. Megannyi elmaradt, soha meg nem tartott ünnep. Pótold be, Jézuska!

Minden évben ugyanezzel szembesülnek az Angyalkák, ahogy hívják magukat, amikor ezen a héten bontogatják a gyerekek leveleit. A kisvonat, a baba és a roller becsomagolható, de a szeretetet nem lehet betuszkolni egy masnis dobozba. Ők azért megpróbálják.

Legyünk mi is angyalkák, gondoljunk azokra, akiknek kevesebb jut ezen a télen ajándékból, szeretetből.

A jótékonykodásról szóló cikkünket a 16. oldalon olvashatják.