Kopasz, szakállas, határozott férfi érinti meg egy törékeny nő derekát. A nő azonnal reagál: hátrapillant, látja, hogy ez bizony nem egy ismerős, és az érintés is kéretlen. ­Abban a pillanatban ellép, és lendületből, gyors mozdulattal a támadó alkarjára csap, miközben el is tolja a nyúlkáló kezet. Mindezt vagy ötvenen nézik feszülten, de senki nem lép közbe.

Méghozzá azért nem, mert ez egy szemléltető oktatás. Balázs György, az Életrevalók program kidolgozója a „támadó”, és Duró Anita, a Debrecen melletti Csapókert általános iskolájának pedagógiai asszisztense a „megtámadott”. A nézők pedig Hajdú-Bihar vármegyéből érkező tanárok, akik ezen a kétnapos tréningen két dolgot sajátíthatnak el. Az egyik, hogy miként védjék meg önmagukat; és ami egy hivatástudattal rendelkező tanárnál még fontosabb: a diákjai­kat. És nemcsak a külső támadástól, de attól is, hogy amikor feltör a gyerekekben az agresszió, és tettlegességig durvul a helyzet, hogyan választhatják szét őket úgy, hogy ne fokozzák tovább a sérülésveszélyt.

Lefagyásmentesítő

Számtalanszor leírtuk már a Nők Lapja hasábjain: csodáljuk és tiszteljük a tanárokat azért, amit ma Magyarországon a gyerekekért tesznek. Mondhatni, egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben. Ehhez képest a debreceni Lilla Téri Általános Iskola tornatermében most mégis összegyűltek több mint ötvenen, hogy továbbképezzék magukat, akár munkaidőn túl is. Leülök egy padra, és onnan nézem, ahogy Balázs György a maga rokonszenvesen szuggesztív, meggyőző módján magyaráz a tanároknak. Mindenki feszülten figyel, nemsokára pedig párokban és kis csoportokban élesben is gyakorolhatják a látottakat. Mellettem egy fiatal férfi bőszen jegyzetel. Nem tudom mire vélni a heves tollsercegést, belepillantok a papírokba, és ekkor döbbenek meg igazán: a tanár úr nemcsak továbbképzi magát, hanem félig titokban, a figyelmét megosztva dolgozatot is javít. Hát így vannak ma a pedagógusok.

Gyuri tart egy kis szünetet, így meg is szólítom Duró Anitát, aki a legbátrabb volt, és elsőként jelentkezett, hogy megtanulja a nem kívánt nyúlkálás hárítását.

– Mindig is érdekelt az önvédelem – mondja. – Nemcsak mint nőt, hanem mint anyát is, mert van egy kisfiam. Foglalkoztatott, mire fogom majd megtanítani, hogyan leszek képes felkészíteni a nagyvilágra. És a munkám miatt is fontos, hogy tudjak bizonyos helyzeteket kivédeni, illetve képes legyek a gyerekeknek is segíteni. 

Anitával az imént lejátszott eset megtörtént tinédzserkorában, a buszon. Természetesen lefagyott, és nem tudott reagálni. 

– Most már talán tudnék – mondja, majd visszaáll a csoportjába, és egy újabb önvédelmi fogást gyakorol, meglehetős lelkesedéssel.

Ne üss, hanem fuss!

Balázs György, az Életrevalók program vezetője a való életből vett helyzetstimulációs gyakorlatok segítségével készíti fel a pedagógusokat a veszélyes és nehéz helyzetek  – lehetőség szerint – erőszakmentes kezelésére.

– Nyolc másodperc – mondja. – Ez az az idő, ami alatt valaki tartós károsodást, komoly sérülést tud okozni a másiknak. Nincs az az ügyeletes napközis tanár vagy bóbiskoló iskolaőr, aki ennyi idő alatt képes odasietni, és elválasztani egymástól a verekedőket. Amelyik tanár épp a helyszínen van, annak kell cselekednie. 

Ez idáig sehol a világon nem volt olyan önvédelmi rendszer, amit speciálisan iskolai körülményekre fejlesztettek. A rendszert Balázs György és Topánka Szilárd dolgozta ki. Mindketten évtizedek óta foglalkoznak önvédelemmel és oktatással. 

Az Életrevalók programot ne úgy képzeljük el, mint egy küzdősport-akadémiát. Az általuk használt Treva-módszer legfontosabb eleme először is, hogy maradjunk a jelenben. Ne merüljünk el a mobilunkból érkező információ­özönbe, ne szigeteljük el magunkat a külvilágtól: érezzük és értelmezzük az onnan jövő jeleket. Így tudjuk egyáltalán felismerni, ha támadás készülne ellenünk. Ha gyerekként vagy felnőttként olyan helyzetbe kerülünk, amelyben kényelmetlenül érezzük magunkat, abból a helyzetből haladéktalanul ki kell magunkat emelnünk. Egyszerűen meg kell húzni a határainkat, és azt mondani: köszönöm, ebből most nem kérek. Egyébként ha az ellenünk indított támadást vagy annak szándékát felismerjük, a legjobb tanács, amit ilyenkor meg kell fogadnunk: fussunk. Fussunk, vagy bármilyen más módon kerüljük el a konfrontációt.

A Treva használata segít a diá­koknak megvédeni magukat, a pedagógusoknak megvédeni a diákokat és saját magukat. Az Életrevalók program célja pedig az iskolákban jelen lévő erőszak visszaszorítása. A program során felkészítik a pedagógusokat, testnevelő tanárokat, hogy bevezessék
a programot az iskolákba, és iskolai foglalkozás keretein­ belül megtanítsák a gyerekeket arra, hogyan legyenek képesek védekezni az őket érő fizikai és verbális támadások során.

A debreceni fojtogató

A vastag szivacson egy vállalkozó kedvű tanár fekszik hanyatt, felette Balázs György, aki meg az egyik legveszélyesebb támadást, a gyerekek körében sajnos közkedvelt fojtogatást imitálja szegény pedagóguson. Aztán megmutatja, hogyan kell elvezetni a támadót: hátulról eltakarni kézzel mindkét szemét, így, ha a támadónak megszűnik a látótere, elveszti a magabiztosságát is, és hátrafelé könnyebben elvezethető. 

Az Életrevalók program először csak gyerekeknek szólt, de ahogy Balázs György mind jobban belemerült a témába, látta: a tanárokra is ráfér valamiféle képzés. És erre a Lilla Téri Általános Iskola igazgatója, Pethő Katalin is ráerősít.