Valahogy el kell helyezni magamat térben és időben. Megint. Mindig. Újra és újra. Mert mindig történik valami. Valami rajtunk kívüli. Ami súlyosan érint. Vagy nem súlyosan, de tesz valamit, amitől már semmi nem ugyanaz se bennem, se körülöttem, mint egy perccel, egy héttel, egy évvel azelőtt volt.
Sokszor eszembe jut ilyenkor a mondat, hogy ha egyetlen falevél leperdül a fáról, a világ már más, mint előtte volt.
Tegnap a hajnal meséket hozott. Vörösbe hajló arannyal kelt a nap. A falon Márti szövött szőnyegében a sötét színek, a barnák, a mélykékek életre keltek, a sárgák, türkizek sikoltva fellángoltak. Mártira gondoltam, aki a barátunk, és már nincs. Nincs itt velünk. Egy rövid év elég volt, hogy elfogyjon. Itt maradtak a süteményreceptjei, a horgolt telefontokjai, a csipkés függönyei, a csöndje, a hűsége. A nehezen megnyílt szavai. És már semmi nem ugyanaz. De a hajnal lángolt, fénye körbeölelte a világot. Engem is.
Ma szürkeségben ébredtem. A hajnal nedves volt, sötétben osonó. A nap valahol máshol kelt fel, de valamennyi világosságot azért küldött. Reggel lett, más, mint tegnap. Szomorú, lemondó. Már-már rabul ejtett a látvány, amikor kinéztem az ablakon. A meggyfa meleg okkersárgára festett, sűrű lombja kiragyogott a szürkeségből. Harsány volt, és vidám a sötétzöld leveleivel ágaskodó szigorú babérmeggy mellett. Kinyitottam az ablakot.
Két ismerős fiatalember rakodott az udvaron. El is felejtettem, hogy jönnek. Lekiabáltam.
– Reggeliztetek? Kenek kacsazsíros kenyeret!
Intettek, jönnek a következő fordulóban, majd akkor.
Abbahagyom, amit épp csinálok. Akkor most kenem a zsíros kenyereket.
Minden változás. Az aprók is.
Hetekkel ezelőtt Darwin mondásai között böngésztünk az unokámmal. Hetedikes. Ezt jegyzeteltem ki: „Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.” Bulcsú a tizenhárom évesek szemtelenül gyors észjárásával rávágta: „Ez ugyanaz, mint a szöveg a pólómon.” Intelligencia = a változásokhoz való alkalmazkodás képessége. Tavaly óta hordja a feliratos pólót, a barátjától kapta, aki hallgatag és filozófusalkat. Tizenhárom évesek.