A  karácsonymániások Mekkája Németország, itt kis túlzással nem lehet egy követ úgy elhajítani, hogy a település, amelyen földet ér, ne büszkélkedjen valamilyen különleges ünnepi hagyománnyal, legendával, süteménnyel vagy játékkal. 

Lauscha a szájjal fújt, kézműves üvegcsodák hazája és az üvegből készült karácsonyfadísz bölcsője. A díszek keletkezésének története mesekönyvbe illő: egy szegény üvegfújónak nem volt pénze a hagyományos díszként szolgáló almára, dióra, cukorkára, ezért üvegből készítette el ezek mását a gyerekeinek. Ma már az itt gyártott üvegdíszeket igen borsos áron lehet kapni, az adventi kalendárium kiszerelés – huszonnégy különböző tarka dísz – a legkeresettebb. A helyi vásáron – németül Ku­gelmarkt Lauschának hívják – is gazdag a választék, de a Farbglashütte karácsonyi világában tényleg mindent lehet kapni, végigjárhatjuk a múzeumot, az üzemben pedig az üvegfújást is kipróbálhatjuk. 

A messze földön híres nürnbergi vásár három fő részre oszlik, az elsőben kizárólag Németországban készült termékeket lehet kapni, a másodikban a testvérvárosok portékáit, a harmadik vásár pedig a gyerekek adventi birodalma. Két vásárfia van, ami nélkül nem szabad elhagyni Nürnberget, az egyik a Lebkuchen, vagyis a puszedli. Van, aki az ostyalap aljú, kerek, tenyérnyi Elisenebkuchent szereti, mások a hagyományos, egy falatra bekapható puszedliket, de lehet a válogatás alapja az is, hogy melyik gyönyörű fémdobozt szeretnék még évekig nézegetni otthon. A másik különlegesség a Zwetschgenmännle, vagyis a szilvaemberke, amely tényleg szilvából készül. A hagyományos figura csupasz, de az elmúlt évtizedekben színesedett a repertoár, már lehet kapni felöltöztetett, különböző foglalkozásokat űző emberkéket és asszonykákat is. A fából és drótból álló vázra húzzák fel az aszalt szilvákat, a test fügéből, a fej dió­ból készül. A szerencsehozó bábukat nem lehet megenni, mert tartósították őket, cserébe több évig elállnak. A mondás szerint „ha szilvaember van a házban, a pénz és a boldogság is marad”.

Cseng, bong, mozog

Rothenburg ob der Tauberben még advent első vasárnapjáig­ sem kell várni, ez az a hely, ahol az év háromszázhatvanöt napján karácsonyi hangulat uralkodik, itt található ugyanis Käthe Wohlfahrt karácsonyi múzeuma és többszintes, csillogó, mozgó csodavilága. A Wohlfahrt házaspár zenedoboza 1963-ban ámulatba ejtette a náluk vendégeskedő amerikaiakat, ezért úgy döntöttek, megajándékozzák őket, csakhogy februárban már nem lehetett ilyen jellegű szezonális termékeket vásárolni. Egy nagykereskedőnél találtak, de nála minimum tíz darabot kellett rendelni, ezért a fennmaradó kilencet jótékonysági vásáron adták el, és felismerték, hogy ebből lehetne üzletet csinálni. Elein­te vásárokon árulták a zenedobozokat, majd bővítették a készletet, és megnyitották az egész évben adventi termékeket forgalmazó, ezer négyzetméteres üzletüket Rothenburg ob der Tauberben. A több méter magas mézeskalács házak és tökéletesen feldíszített fenyők között kedvünkre válogathatunk a milliónyi dísz, girland, ünnepi étkészlet és kakukkos óra közül, és ha mélyen a zsebünkbe nyúlunk, beszerezhetjük Wohlfahrték eredeti zenedobozának pontos mását, amely természetesen kizárólag helyi alapanyagokból készül. 

A német vásárok hagyományos díszeket, játékokat árusító bódéiban találkozhatunk a többszintes karácsonyi piramissal, amelyet az érchegységbeli településeken sokáig karácsonyfa helyett állítottak fel. Ez a helyi népművészet egyik ikonikus remeke, a 18. században a templomok karácsonyi díszítésének része volt, majd fokozatosan megjelent az otthonokban is. A piramis tengelyére különböző méretű tárcsákat függesztenek, a tetejéhez csatlakozik egy propeller, és az egészet az alsó szintre rögzített gyertyákból áradó forró levegő hozza mozgásba. Az 1930-as évekig csak belső dekorációként szolgált, majd Annabergben megépítették az első nagy közös piramist, aminek a városlakók együtt örülhetnek. Közel öt méter magas lett, az első emeleten tevék voltak, a másodikon a Szent Család és a bölcsek, a harmadikon a pásztorok és a juhaik,­ a negyediken bányászok (mivel ez bányavidék), a tetején pedig himnuszt éneklő angyalok. Az annabergi karácsonyi vásárban a mai napig körbe lehet járni a Jézus születését és a helyi bányászat történetét elmesélő hatalmas piramist, és ennek kicsi mását meg is lehet vá­sárolni.