Egyetlen szempillantás alatt visszaröppenhetünk a boldog békeidőkbe, úgy 1896–1900 tájára, amikor a világhírű fürdőhely, Marienbad, a mai Mariánské Lázně, a virágkorát élte. A történet azonban sokkal korábban kezdődött, I. Ferdinánd császárt már 1528-ban kúrálták állítólag az itteni gyógyvízzel. Mégis, háromszáz évnek kellett eltelnie, hogy Josef Nehr, a Teplá kolostor orvosa, tudományosan megvizsgálja a források gyógyító hatását. 1807-ben ő építtette saját költségén az első gyógyházat, „Az aranykupolához” címzettet – akkor még fából. A forrást Mária-forrásnak nevezték el, de átható, nem túl kellemes szaga miatt büdös forrásnak is csúfolták.
Nem sokkal később Karl Reitenberger, a Teplá kolostor abbéja felajánlotta az apátság földjeinek egy részét, hogy építsenek ott gyógyhelyet. 1823-ra a barátságtalan, lápos völgyből festői angolparkot hoztak létre, impozáns, klasszicista és empire stílusú épületekkel körbevéve. A forrásokhoz sétautakat, pavilonokat és fürdőházakat építettek, Marienbad jó nevű fürdőhellyé nőtte ki magát.
Az egészség forrásai
Méltán, hiszen a városban és környékén negyven különböző gyógyforrás fakad, 7–10 °C hőmérsékletű hideg vizüket elsősorban anyagcsere-, vese-, légzőszervi, bőr-, idegrendszeri és mozgásszervi betegségek kezelésére ajánlják. A vizek különböző ásványi összetételének köszönhetően a napi másfél-két liter gyógyvíz elfogyasztásával számos betegség gyógyítható. A gyógyforrások vizét emellett inhalálásra, valamint 32-34 °C-ra melegítve fürdőkezelésekre is használják. Nemcsak a víz, hanem a források közelében található, tőzegből és különböző iszapfajtákból összetevődő gyógyiszap is jótékony hatású. A 40 °C-ra melegített iszapot húsz-harminc perces pakolás formájában alkalmazzák, főként mozgásszervi megbetegedések, nőgyógyászati panaszok és légzőszervi betegségek esetében.
Ezek mellett a Mária-gázforrás kivételesen magas természetes szén-dioxid-tartalmát is hasznosítják, mivel csökkenti a vérnyomást, segíti a szívműködést, serkenti az alsó végtagok vérellátását, valamint, úgy hírlik, jelentősen javítja a szexuális funkciókat.
A negyven forrás közül az egyik elsőt, az Ambróziát már 1807-ben megnyitották. Magas a vastartalma, emiatt vérszegénységre és hólyagbántalmakra hatásos. A magas magnéziumtartalmú, enyhén vasízű, erősen szénsavas Karolina-forrás urológiai és vesebetegségek gyógyítására hat jótékonyan. A Kereszt-forrást eredetileg Savanyú-forrásnak nevezték, kupolája és üveggel fedett oszlopcsarnoka alatt hűvösebb időben is iszogathatjuk az erősen kénillatú, már-már büdös gyógyvizet. A nagy kalciumtartalmú Rudolf-forrás vize gyulladásgátló, vizelettisztító hatású, csontritkulás ellen is ajánlják. Nekem ez ízlett a legjobban, nincs vasíze, és csak enyhén szénsavas.
Szerelmes művészek
A fürdőhelyek azonban soha nem csak a test gyógyítására voltak alkalmasak. Marienbadban a lélek is feltöltődött, barátságok szövődtek, és szerelmek szökkentek szárba. Még a kor sem számított! Goethe 1820 körül járt először itt, szerette a társaságot, érdekelte a fürdőhely története. A hetvenes éveit taposó költő e városban lett szerelmes a tizenhét éves Ulrike von Levetzow kisasszonyba, akit feleségül is kért. De mivel bizonytalan választ kapott (el tudjuk képzelni a lány családjának kétségbeesését), azonnal elutazott, és soha többé nem is tért vissza. Chopin is egy hölgy miatt kedvelte meg Marienbadot. A szép Maria Wodzińska kedvéért maradt 1836-ban több mint egy hónapig, és el is akarta venni a fiatal lányt. A titkos viszonynak ebben az esetben is a szülők vetettek véget.
Amikor 1872-ben megépült a vasút, és a fürdővárost összekötötte Béccsel, Prágával, Karlsbaddal, megindult a vendégek áradata. Mivel egyre több ortodox vallású orosz előkelőség is érkezett Marienbadba, szükségessé vált egy templom a számukra. 1902-re elkészült a gyönyörű, bizánci stílusú templom, amelyben a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert zománcmajolika ikonosztázt állították fel. Ma is megcsodálható.
Marienbad a szerelmes művészek mellett is számos híres látogatóval büszkélkedhet. A város leggazdagabb vendége Mozzafar ad-Din perzsa sah volt, aki 1900-ban a Neues Klinger szállodában lakott nagyszámú kíséretével. Magával hozta arany fürdőkádját, ezüstkannáit és evőeszközeit is, valamint a berlini opera teljes tánckarát. A szálló egyik szobájában vágtak a sahnak kost, szigorú vallási előírás szerint.
A ragyogásnak az első világháború vetett véget, amikor Marienbad egyetlen nagy kórházzá vált, sebesült katonák ezrei zsúfolódtak a szállodákba. A versailles-i békeszerződés értelmében Marienbad Csehszlovákia része lett, repülőteret építettek, a város szépen fejlődött. Tíz év béke után, 1938. november 10-re azonban szörnyű nap virradt a városra. A kristályéjszakán lerombolták a főutcán álló zsinagógát és számos, zsidó tulajdonú épületet. A fürdőélet ezután hat éven át szünetelt.
A szocializmus évtizedei után Marienbad lassan újra elegáns fürdőhellyé vált, zömmel a 19-20. század fordulóján épített palotaszállókkal, amelyek azonban belül a legkorszerűbb fürdőgyógyászati technikával, wellnessrészlegekkel és egy modern szálloda minden kényelmével kínálnak enyhülést és pihenést.
