1. MENEKÜLÉSI ÚTVONAL

A késő Kádár-korban gyerekként a felnőttek életét ijesztően szürkének, beszűkültnek, eseménytelennek láttam. Nyomasztónak tűnt a szüleim munkahelye, vagy például az is, hogy csak két hétig mehettek szabadságra. Ezért pályaválasztásnál kerestem a menekülési útvonalakat, hogy valahogy megússzam a felnőttkort. Valószínűleg azért is jelentkeztem tanárképzőre, mert azt képzeltem, a tanároknak legalább nyáron nem kell dolgozniuk. Rajzoltam és festettem is. Aztán amikor a popzenei opció felfénylett a háttérben, azonnal elvarrtam a többi szálat. Ez a rendszerváltás idejére esett, amikor ebben a közegben minden kaotikussá, anarchikussá, ugyanakkor hirtelen szabaddá is vált.

2. ÖRÖKÖLT TRAUMÁK

Serdülőkoromban anyukámat imádtam, viszont nagyon hadakoztam, nehogy olyan legyek, mint az apám. De ma már tudom, hogy ez nem úgy működik, ahogy az ember elképzeli, az örökölhető vonások máshol, más miatt jönnek elő. A történelmi traumák hatnak ránk, amelyek minden magyar családot­ érintenek. Ezeket a sérüléseket apám is hordozza magában, én is, és sajnos valamennyire valószínűleg a gyerekeim is továbbviszik őket. Ezért már próbálom magamat arra trenírozni, hogy apámmal és mindenki mással kedvesebb, megengedőbb és kevésbé cinikus legyek.

3. KÉPEKBŐL MOSOLY

Nem voltak soha nagyra törő álmaim,­ csak mindenféle képeket láttam magam előtt. A dalokat is ilyen állóképekből írom, mintha kimerevedne a pillanat, mondjuk, a folyónál, és körbejárná a kamera. Megírom az első sort, ami megnyitja a képet a fejemben, és ha eljön az idő, dalt írok ebből a látomásszerű képből. Ugyanígy látom a vágyaimat, aztán megkeresem, megvalósítom őket. Így költöztem Orfűre, azóta van egy hely, ahová mindig jó megérkezni. Ebből végül kinőtt egy fesztivál, a Fishing on Orfű, ahol főleg azokat a tapasztalataimat kamatoztattam, hogy milyen ne legyen egy fesztivál, és a közönség ezt azzal jutalmazta, hogy lassan egy évtizede hónapokkal előre elfogy az összes jegy. A vendéglátósaink azt mondják, itt öröm dolgozni, többet mosolyognak az emberek. Mintha a hely tele lenne szeretettel.