Igen, tudom, azért szól a csingilingis dal a boltban, hogy megvegyem a szaloncukrot és a csomagolópapírt, amit egyébként még eszem ágában sem lenne, mert az időjárás nem figyelmeztet, a lakás sincs még feldíszítve. De muszáj, hogy valahogy felhívják a figyelmem, hogy kedves asszonyom, a család ünnepfelelőse, legyen szíves a kasszához fáradni, de lehetőleg valami ünnepi, piros-arany színű zsákmánnyal. Nehezen állok ellen, szeretek ajándékozni.
Emlékszik még, mi volt a legszebb karácsonyi ajándék eddigi életében? Ékszer, parfüm, pohárkészlet? Ritkán válaszolunk erre úgy, hogy az ár dönti el a sorrendet. A gyerek első rajza, a kedvesünk meglepően figyelmes aprósága, egy emlékezetes estét okozó társasjáték – simán leköröznek minden drága kütyüt.
Hiszem, hogy a figyelem az alapja a jó ajándéknak. Egy jól kiválasztott magazinnal, könyvvel nem lehet mellényúlni, ha ismerjük a másik kedvenc olvasmányait, biztosra mehetünk. Egyre jobban értékeljük a saját készítésű meglepetéseket is; mindig meghatódom, ha valaki időt áldoz arra, hogy készítsen nekem valamit.
Megfogadtam, hogy idén tényleg nem veszek semmit elhamarkodottan, csakis olyan ajándékot, aminek biztos örülnek. Csak ez a dal ne szólna itt a boltban…