Félhomály uralkodik az egész arénában, szinte hihetetlen, hogy itt néhány órán belül a világ egyik leglátványosabb show-ját, a Cirque du Soliel társulat Ovo című előadását csodálhatja majd a közönség. Persze azért vannak erre utaló jelek. Furcsa díszletelemek, talán hatalmas kavicsok… majd kiderül. Rendezett sorban várakozó jelmezek, meg mernék esküdni, a végtagok helyett mintha ízelt lábakat látnék. Ami indokolt is, hiszen az előadás a rovarok világában játszódik. De képtelenség lenne túl sokáig elveszni ezekben a technikai részletekben, hiszen tőlem néhány lépésnyire egy rögtönzött színpadon egy úgynevezett kínai rúd, pontosabban rudak vannak felállítva. Félig jelmezben, félig edzőruhában ugrál rajtuk néhány fiatal nő és férfi, akiket jól láthatóan egyáltalán nem feszélyeznek a fizika alaptörvényei. Most a színpad mögött vagyunk, a színpadon a show leglátványosabb számát gyakorolják, amely a Russian Cradle, azaz orosz bölcső nevet viseli. A nagy múltú, világhírű cirkuszi szám lényege, hogy egy magas állványzaton deréktájon rögzített nagyon erős férfiak, hivatalos nevükön fogók állnak, akik törékeny testű, de szintén igen erős lányokat, azaz forgókat dobálnak egymásnak. Ezt a számot is épp most gyakorolják, ebbe is belenézünk, már csak azért is, mert két magyar is szerepel benne. Érdekes ezeket az attrakciókat zene nélkül látni, hiszen az emberi erőfeszítés keltette hangok ilyenkor hallatszanak igazán. A dübörgő zene, a gyönyörű díszlet és a jelmezek elfeledtetik a nézőkkel, hogy itt bizony csattannak a tenyerek, dobbannak a lábak, és hangosak a sóhajok, és ez persze így van rendjén. Engem meglep, sőt, kicsit aggaszt, hányszor esnek le a lányok a magasból, hiszen néhány óra múlva egyet biztosan nem szabad nekik: leesni. Egyébként ez az egyetlen szám a show-ban, amelyhez használnak hálót, nemcsak a próbák, hanem az előadás közben is. Mint megtudom, azért potyognak ilyen intenzíven a lányok, mert most először vannak ezen a helyszínen. A próbák egyik legfőbb célja, hogy minden forgó megtalálja a számára szükséges tájékozódási pontokat a levegőben, amelyek segítik a tökéletesen kivitelezett ugrásokat és forgásokat. Ehhez azonban elkerülhetetlen, hogy néhányszor leessenek.

A bohóc luxusa

Az Ovo, ami egyébként portugál nyelven tojást jelent, a Cirque du Soleil huszonötödik produkciója, a társulat negyedszázados fennállásának ünneplésére jött létre 2009-ben. Az előadást eredetileg sátorra tervezték, 2009 és 2015 között több mint harminc országban állomásoztak vele egy-két hónapon keresztül. 2015-ben aztán átalakították, hogy nagyobb helyeken, arénákban is tudják játszani, azóta újabb százharminc városban mutatták be. Az előadást eddig több mint hétmillióan látták. A produkcióban hozzávetőleg száz ember dolgozik, ebből ötvenkettőt a színpadon láthatunk, és közülük ketten a kezdetektől benne vannak a darabban.
Ez az első és egyetlen olyan Cirque du Soleil-darab, amelyben kizárólag rovarok szerepelnek. Tücskök, szkarabeuszok, pillangók, vöröshangyák, legyek, szentjánosbogarak, szitakötők, egy fekete, egy vörös és egy fehér pók, egy katica, csótányok, szúnyogok, és még ki tudja, hányféle rovar lepi el a színpadot két felvonás erejéig. A kis lények egyébként saját nyelvükön, azaz halandzsához hasonló nyelven beszélnek, így a közönségnek nincs szüksége tolmácsra, csak némi képzelőerőre, hogy értse, merre haladnak az események. Az Ovo a társulat egyik leginkább gyerekbarát előadása, a kisebbek is tudják követni és élvezni.
De visszatérve a színfalak mögé, figyelmes leszek egy gyanús fazonra, aki láthatóan nagyon bennfentesen mozog, ám egyik artistaszámot sem gyakorolja. Mint megtudom, az előadásban három bohóc szolgáltatja a kerettörténetet, ő az egyikük. Ekkor döbbenek rá, hogy még sosem találkoztam igazi bohóccal, és valahogy eddig bele sem gondoltam, hogy ők is emberek, akik előadás előtt fekete farmerben és pólóban lézengenek a színfalak mögött. Teljesítményük azonban semmiképp sem alábecsülendő.
– Számomra bohócnak lenni a színpadi lét kiindulópontja – meséli –, tiszta lap, nincs semmid, és megtanulsz a semmiből építkezni. Szerintem minden színésznek jó gyakorlás a bohóc szerepe, ami ebben az előadásban kicsit a commedia dell’arte, azaz a 16. századi itáliai rögtönzött színház hagyományait idézi. Nagy érzéseket játszunk, nagy hatással. Mély dolog bohócnak lenni.
A darab egyik főszereplője azt is elmeséli, hogy tíz éve volt először meghallgatáson a Cirque du Soleil-nél, és már akkor is ezt a szerepet ajánlották neki, művészi szempontból azonban más elképzelései voltak, épp akkor költözött Görögországba, ahol saját független társulatot alapított. Tíz évvel később aztán csatlakozott a cirkuszhoz, bevallása szerint akkor művészileg épp ott tartott, és pont annyira vágyott a stabilitásra, hogy igent mondjon.
A stabilitás fogalmán azért egy pillanatra eltöprengek, amikor arra a százhatvan városra gondolok, ahol eddig bemutatták a darabot. Mint megtudom azonban, egy cirkuszi előadó életében egy Cirque du Soleil-szerződés maga a stabilitás, mert általában hosszabb időre szól, és olyan körülményeket biztosít, amelyek közepette az előadó megengedheti magának, hogy csak a szerepére és a teljesítményére koncentráljon, minden mást biztosítanak neki. Beszélgetőpartnerem szerint ennél nagyobb luxus nem létezik egy színpadi előadó számára. Azt is elmondja, hogy munkájának egyik legnehezebb része az, hogy minden héten más közönség előtt játszanak. Amin az egyik héten valahol nagyon nevetnek, arra lehet, hogy egy másik héten néma csenddel reagál a közönség.
– Ez sokat elárul egy adott hely kultúrájáról – folytatja a bohóc. – Gyakran gondolkozom, vajon létezik-e egyetemes humor. Lehet, hogy nem, nekem mégis meg kell találnom. Minden városban arról szól az első show, hogy kipuhatolom, milyen a közönség. Az Ovo előadásban ő az egyik legcingárabb figura, de ez csak a látszat. Azt mondja, bohócnak lenni fizikailag is igen fárasztó, nagy a jelmez, nagy a színpad, és neki is keményen kell edzenie, hogy bírjon azzal a kirobbanó energiával teljesíteni, ami az egész társulatra jellemző.
A darabban dolgozó előadók a világ számos pontjáról érkeznek, a produkció ennél nemzetközibb nem is lehetne.
– Itt olyan emberek vannak együtt, akik nem ugyanabból a kultúrából jönnek, más a történelmi hátterük. Szerintem ez igazán provokatív, érdekes, erőteljes és egészséges dolog, igazi bónusz ebben a munkában – teszi hozzá a bohóc, majd sietősen távozik, mert jelenése van.