Megy a mosógép, fő a leves, egyik kezünkkel e-mailt írunk, a másikban a telefont tartjuk, mert egy hívást is elintézünk párhuzamosan. Közben lejár a mosás, de a teregetést elfelejtjük, és a megkezdett e-mailek egyik legfontosabbja is a piszkozatokat tartalmazó mappában végzi. Ugyanis akármennyire az ellenkezőjét sulykolták is belénk az előző évtizedek, valójában az ember nem úgy van összerakva, hogy folyamatosan megossza a figyelmét. Siker- és eredményorientált világban élünk, az élet szinte valamennyi területén azt várják tőlünk, hogy minden helyzetben maximálisan teljesítsünk. Időnk azonban véges, ezért sűrítve végezzük el a feladatokat, és erre sokszor büszkék is vagyunk. Megy ez nekünk, gondoljuk – de vajon meddig?
„A multitasking nem más, mint legenda. A valóságban annyit jelent: gyors egymásutánban egyik feladatunkról a másikra ugrani, majd vissza. Minden alkalommal, amikor váltunk, »adót« fizetünk az időnkből és az energiánkból is – mondja dr. Sahar Yousef, a Kaliforniai Egyetem kognitív idegtudósa. – Valójában sokkal hatékonyabb egyszerre csak egy dologra összpontosítani. Ha koncentráltan végzünk egy feladatot, és csak akkor kezdünk bele egy másikba, ha az előzővel kész vagyunk, nem kell ezeket az »adókat« megfizetnünk.”
A multitasking valójában az ember egyik legnagyobb önbecsapása. Hiszen nem az történik, amit hiszünk, miszerint egyszerre több dologra figyelünk, hanem az, hogy egy időben több dolog között ugrálunk, rendszerint villámgyorsan. Tehát ilyenkor is csak egy dologra koncentrálunk, csak épp váltogatjuk, pont mire. A hasonló feladatok az agynak ugyanazt a részét veszik igénybe, ezért van az, hogy szinte képtelenség egyszerre telefonálni és e-mailt írni. Ilyenkor úgynevezett interferencia jön létre a teendők között, egyszerűen fogalmazva, a két feladat üti egymást az agyban, amitől az küszködő üzemmódba kapcsol. És nem tudjuk megírni az e-mailt, és nem lesz hatékony a telefonbeszélgetés sem. Tehát bármennyire kénytelenek voltunk is ennek az ellenkezőjét hinni az utóbbi években, évtizedekben, a multitasking rontja a hatékonyságot, és ez nem minden, mert a mentális egészséget is károsítja. 2020-ban az Asana nevű szoftvervállalat A munka anatómiája címmel globális felmérést készített. A kutatásból az derült ki, hogy a szellemi munkát végzők hetvenegy százaléka az elmúlt évben legalább egyszer tapasztalta magán a kiégés tüneteit. A kiégés és a multitasking kéz a kézben jár, és az okoseszközök sem javítanak a helyzeten. Ha már az elektronikus eszközöknél tartunk, fontos megjegyezni, hogy amikor technológiák között csapongunk, azt média-multitaskingnak nevezik. Ez különösen negatív hatást gyakorol a hosszú távú memóriánkra és
a munkamemóriánkra.
A teljesítőképesség határai
Ugyancsak csalóka hozadéka a multitaskingnak, hogy azt is elhiteti velünk, egyre jobbak vagyunk benne. Mivel negatív hatásai észrevétlenül épülnek be mindennapjainkba, fel sem tűnnek ezek.
De attól még ott vannak.
– Én mindig azt hangsúlyozom, hogy az ember egy dologban legyen nagyon jó, de közben rendelkezzen egy igen széles megoldási repertoárral, mert így alkalmas lesz arra, hogy sok dolgot elvégezzen az életében – mondja Páli Patrícia szakpszichológus. – Viszont az, hogy mindenhez értünk, és egyszerre ötven dolgot viszünk, semmiképp sem életszerű. Érdemes mindenkinek megvizsgálnia, hány feladatot kell egy átlagos napján mindenképp elvégeznie, milyen az életvitele, és mik az ehhez tartozó teendők, amelyek a normális menetrendet segítik. Az ember rendelkezik egy bizonyos energiamennyiséggel, és ezt a száz százalékot úgy életszerű felosztani, hogy alapvetően a fő feladatokra használjuk el, és ami marad, abból juthat az apróságokra. Ötvenkét tevékenységet maximális fordulatszámon egyszerűen képtelenség végezni. Furcsa a helyzete a multitaskingnak a mai világban. Sokan rákényszerülnek, mert nincsenek olyan megbízható szakemberek, akiknek nyugodt szívvel lehetne feladatokat átadni. A legtöbb munkahelyen visszatérő probléma, hogy a szervezeti kultúra ezer sebből vérzik, és olyan profitorientált szemlélet uralkodik, amelyben az emberi tényezők teljesen háttérbe szorulnak. A multitasking ideális alternatívája a csapatmunka lenne, egy jól összerakott gépezet, ám ennek működését jelen helyzetben a generációs különbségek is megnehezítik például azzal, hogy a Z generáció tagjai nehezen akarnak integrálódni a különböző rendszerekbe.
Bajnok vagy áldozat anyák?
Néhány évvel ezelőtt két anyuka ismerősöm kávézót nyitott. Az egyiküknek már nagyobbak voltak a gyerekei, így ő járt be hajnalban előkészíteni a péksüteményeket, és intézte a rendeléseket, míg másikuk részt vett a felszolgálásban, az irodai adminisztrációban, és a marketingfeladatokat is ellátta. Hősies küzdelmük felhívja a figyelmet több alapvető jelenségre is, amely ahhoz vezet, hogy életünk különböző szakaszaiban, akár a munkahelyünkön, akár otthon, akár mindkét helyen, egyszerűen beleszakadunk abba, hogy hány dolgot kell csinálnunk egyszerre.
– A hétköznapi életben a legmarkánsabban az anyáknál jön elő a multitasking – folytatja szakértőnk. – Klasszikusnak nevezhető női sors, hogy vigyük a háztartást, neveljük a gyerekeket, építsünk karriert, nézzünk ki jól, és még sorolhatnánk. Hatalmas nyomás nehezedik a nőkre, köztük is az anyákra. Az az elvárás, hogy csináljunk egyszerre mindent, mégpedig tökéletesen. Visszatérve azonban arra a bizonyos, előbb említett száz százalék energiára, itt is hangsúlyozandó, hogy nem egyenként jut minden feladatra száz százalékunk, hanem összesen! Az anyák esetében a multitasking ijesztő versengésbe csaphat át, amely a játszótéri beszélgetésekben mutatja meg igazi arcát. A homokozó mellett folyik a licit, hogy kinek a gyereke, háztartása, étkezési szokásai tökéletesebbek. Azok az anyák, akik nem házi sütivel készülnek az iskolai programokra, és nem a biopiacról szerzik be hozzá az alapanyagokat, bűntudatot érezhetnek. Teljesen irreális, kivitelezhetetlen életforma jelent meg, amelyben csak egy dologra nem marad idő: az életre. Ez tarthatatlan állapot, ezért egyre inkább kezd kialakulni egy valósabb kép az emberekben. Ennek egyik kiindulópontja az, hogy megfogalmazzuk, mik a legfontosabb dolgok számunkra. Legyen fizikai szinten tökéletes életünk, vagy inkább jusson több időnk a családunkra és magunkra? Én úgy gondolom, az az egészséges multitasking, ha az ember ki meri mondani, hogy az életének vannak olyan területei, amelyekre nem száz, csupán öt százalék jut, és emiatt nem érez bűntudatot.
