Az egész világot bejárták azok a lesifotók, amelyeken Angelina Jolie őszülő hajjal, vintage kosztümben, két uszkárt vezetve halad át a zebrán. A képek a La Divina című film forgatásán készültek, amelyben Jolie a legendás opera-énekesnőt, Maria Callast alakítja. A chilei rendező, Pablo Larraín alkotása az énekesnő utolsó napjairól szól, amelyeket Párizsban töltött. És amelyekről egyébként nem sok információ maradt fenn. Callas életét a zene, a szenvedély és a tragédia határozta meg. Élete számos drámai fordulatot vett, részben talán ezt a drámaiságot adta vissza szerepeiben, olyan egyedülálló módon, amely felejthetetlenné teszi őt. Sokan csak La Divinaként vagy prima donna assolutaként emlegetik. Istennő jellegében nyilván az is szerepet játszott, hogy görög származású volt, abszolút primadonnaságát azonban – bár ezt sokan kísérelték meg elvenni tőle – minden bizonnyal magának köszönhette.
Bébiszitterből Turandot
Pontosan száz éve, 1923. december 2-án született New Yorkban, María Ána Szofía Kekilía Kalojeropúlu néven, a Callas nevet görög bevándorló édesapja adta neki, a könnyebbség kedvéért. Szülei válása után anyjával visszaköltözött Athénba, énektanulmányait is itt folytatta, majd 1940-ben már az athéni operaház színpadán állt. A második világháború után visszatért New Yorkba.
És itt egy olasz, ma már magyar szál is belefonódik élete történetébe: – Édesapám, Sergio Failoni nagyon híres olasz karmester volt – meséli Failoni Donatella, Oszter Sándor özvegye, aki gyakorlatilag a milánói Scalában született. – Apám a Rigolettót próbálta, anyám pedig ott ült mögötte nagy hassal. Apám néha hátranézett, ott van-e még, amikor egyszer csak azt
látta, már nincs. Onnan vitték szülni. Három hónapos voltam, amikor apámat meghívták New Yorkba. Volt ott egy mecénás ismerőse, őt kérte, hogy szerezzen nekünk lakást és egy bébiszittert. És ez a bébiszitter Maria Callas volt, akiről ez a mecénás nem árulta el, hogy énekesnő. Amikor beajánlotta, két legyet akart ütni egy csapásra: a családunknak és Mariának is segíteni. Apám akkoriban Turandotot keresett a chicagói fesztiválra, állandóan meghallgatásokat tartott. Egy nap megkérdezte tőle Callas, hogy talált-e már Turandotot. Amikor azt felelte, még mindig nem, Maria megkérdezte, megengedi-e, hogy énekeljen egy próbát.
Apám dühbe gurult, nem szerette a gondolatot, hogy egy énekesnő van a lakásában. Anyám viszont azt mondta neki, „Figyelj, olyan rendes lány, szépen gondoskodik a lányunkról, hadd énekeljen, legfeljebb nevetünk egyet”. Úgyhogy végül leült a zongorához, és azt kérdezte: „Mit akarsz énekelni, Maria?” „A Turandot nagyáriát” – felelte. Apám valami olyasmit dünnyögött magában, hogy ez teljesen hülye, majd elkezdett zongorázni. Mariát hallva azonban egyre jobban elsápadt, majd felugrott a zongorától, és azt kiabálta: „Megtaláltam a világ legszebb hangját!” Azonnal írt a Veronai Aréna igazgatójának, hogy megtalálta a következő évre Ponchielli Giocondájának főszereplőjét. Hozzátette, hogy ha nem tetszene, amit kizártnak tart, akkor kifizeti a saját zsebéből. Sajnos végül ezt az előadást már nem dirigálhatta ő, mert súlyos beteg lett, de Maria Callasszal haláláig kapcsolatban voltunk, leveleztünk. Nemrég kaptam egy könyvet, amelyet egy Olaszországban élő angol zenetudós írt róla, abban is szerepel ez a történet – emlékszik vissza Failoni Donatella.
Mozart helyett bel canto
Maria Callas számára ez a bizonyos veronai szereplés hozta meg a várva várt sikert. És ekkor került kapcsolatba a neorealista film egyik atyjával, Luchino Viscontival, többek között a Halál Velencében rendezőjével, akitől színészleckéket is vett. Visconti a „legnagyobb tragikának” nevezte az énekesnőt. Nem sokkal később találkozott a nála harminc évvel idősebb Giovanni Battista Meneghinivel, aki nemcsak férje lett, de igazi sztárt csinált belőle. „Már én is tudom, mi az igazi szerelem” – írta meg levélben a Failoni családnak, és a szerelem valóban legendásnak bizonyult. Callas sorra hódította meg a világ operaházait. Széles hangterjedelme számos szerep eléneklésére alkalmassá tette.
