Berni a saját bevallása szerint nagyon szeret segíteni a házimunkában. Sajnos azonban csak ritkán nyílik rá lehetősége, és olyankor sem mindig sírás nélkül. Ugyanis amikor a feleségem vagy én megkérjük, hogy menjen porszívózni, port törölni vagy felseperni, olyankor általában mindig van valami ennél sokkal fontosabb dolga, például az, hogy tanuljon. Ezzel kapcsolatban meg is fogalmaztam egy tudományos hipotézist, miszerint „a házimunka említése pozitív hatással van a tanulási kedvre”, amit majd kísérleti úton is igazolni szeretnék más gyerekek bevonásával. 

De térjünk vissza Bernihez, akinek reflexszerűen egyből eszébe jut, hogy van még megírandó házija, amikor meglátja a porszívót. És ez nagyon hasznos dolog, mert a takarítóeszköz jelentette vizuális stimuláció hiányában sokszor csak reggel jut eszébe, hogy van még leckéje. A feleségemmel megegyeztünk, hogy ha kéri, segítünk, de az iskola legyen alapvetően a gyerek dolga, ahogy ezt Vekerdy Tamás is tanácsolta.

Persze sokszor nagyon nehéz az iskolatáska, a szó konkrét és átvitt értelmében is.

– Jaj, Tati – szólított meg az egyik borongós reggel Berni –, én úgy szeretnék már felnőtt lenni!

– Ez jó hír, drágám – mert pszichológiai tárgyú olvasmányaimból úgy emlékeztem, hogy az az egészséges, ha egy gyerek fel akar nőni. – De éppen most miért jutott ez eszedbe?

– Mert felnőttnek lenni sokkal jobb!

– Valóban?

– Igen, mert nektek nem kell olyan korán kelni!

– Te, Berni, a mama is és én is legalább fél órával korábban kelünk, mint te, és neked még akkor sem kellene felkelned, ha nem lenne még házid, amit meg kell írnod!