A hétvégi házat amúgy finnül mökkinek hívják, és nyáron, kánikulában különösen jólesik visszagondolni rá. Helsinkiben élő barátom ajánlotta fel, amikor pár éve megírtam neki, hogy a családommal teljes kikapcsolódásra vágyom. Semmi hangos zene, csupán csak csend, csend, csend. Timo gyorsan reagált: ők elutaznak, novembertől üresen áll a Rovaniemiben található „mökkijük”. Eljutni sem túl bonyolult oda, hiszen Helsinkiből akár repülővel, akár busszal is utazhatunk, repülővel a finn fővárosból másfél óra alatt már Lappföld fővárosában lehetünk. Autót­ bérelni Rovaniemiben is lehet, nehogy azt higgyük, hogy a világ végére utazunk, mint ahogy azt a hajdani nagy felfedezők gondolták.   

Szoba extrával

Szóval a mökki: egyszerű faház, színesre festve, emeletes ágyakkal, minden tárgy a célszerűség jegyében. Kint az udvaron fedett, pagodaszerű grillező, a szauna a fürdőszobából nyílik. Ma már a szállodákban is magánszauna jár a szobákhoz, aminek fő oka az aranyszabály: szaunázni meztelenül a legjobb. A szauna pillanatokon belül felforrósodik, a vendég keze ügyébe helyezik el még a formás merítőkanalat is, amellyel aromás permetet locsolhat a mini-szaunakályha kövére. (Nem véletlenül bolyongtam előző nap lenyűgözve Helsinki egyik legnagyobb áruházának szaunaosztályán: kapható ott áfonyás, szedres, mentás, fenyőgyantás fürdőolaj, és ki tudja még, hányféle izgalmas, érdekes illat.) Nyolcvan fok felett már gőzben úszik a fülke, az a jó, ha patakokban ömlik rólunk a víz, hiszen ilyenkor szépül a bőr. Szinte lebeg az ember, és eltűnődhet furcsa apróságokon is. Például azon, hogy vajon minek köszönhetik a finnek hihetetlen tárgyi kultúrájukat, azt, hogy nemcsak praktikusak az eszközeik, hanem szépek is. Ráadásul mindig ott vannak, ahol lenniük kell. A frizsiderben is rögtön megtaláljuk az odakészített, alacsony alkoholtartalmú, úgynevezett szaunasört. Mást meg sem mernék kockáztatni, hiszen holnapra vendéget várok: maga a Mikulás jön el, hogy elkísérje kis társaságunkat a helyi őszi-téli sportokból és látnivalókból összeállított programon. 

Rénszarvasok, kíméljetek!

Reggel valóban megérkezik, ha nem is a Mikulás, hanem egyik fősegédje, egy helyes lapp fiú, és rögtön elmagyarázza, hogy honfitársai nem szeretik a lapp elnevezést, amelyben a valamikori, ősi „vad” szó rejtőzik. Ők számi­nak hívják magukat, és ebből sejteni lehet, hogy Finnország nomád őslakosainak sem lehetett problémamentes a történelmük. Ami egészen különleges, hogy sorsuk mennyire összekapcsolódott a természettel, például a rénszarvasokéval, hiszen hosszú évszázadokon át az állatok vándorlása szabályozta a velük élő számik útját. Mi mindenesetre most motoros szánra ülünk, amit – állítólag – könnyű és abszolút biztonságos vezetni, de nem ittasan! A nagyon ritkán előforduló balesetek mögött szinte mindig ott van az alkohol ördöge.  Niklas közben – akinek a szőke, kék szemű finn fiúkkal ellentétben sötét haja és barna szeme van – már össze­pakolta a túránkhoz szükséges kellékeket: praktikus, nagy zsebes overallba és vízhatlan bakancsba bújunk, sőt, sisakot is kapunk: a motoros szán nem tréfadolog. De előtte mintegy bemelegítésként elugrunk egy kis hótalpas szafarira is. Felkötjük lábbelinkre a hatalmas teniszütőkre emlékeztető, ormótlan talpakat, és irány az erdő! Pár perc alatt hozzászokunk, megtanulunk járni rajtuk, és a mély hóban olyan titkos, zúzmarával borított kis tisztásokra is eljutunk, ahol előttünk senki fia-lánya sem járhatott. De aztán eljön a motoros szánozás ideje is, engem egy gyönyörű, új gépre ültetnek, sikerül is már az első percben nekimennem egy fának. Később javul a technikám, amúgy jókedvre derít, ahogy látom, a helyi diákok – Rovaniemi jó hírű egyetemi város – milyen türelmesen állnak hosszú sorokban szánjukkal a benzinkutaknál. Talán az ő jókedvük is pótolja a hiányzó napfényt! Közben elhagyjuk a várost, és végtelen hómezőkön vágtatunk át – na jó, jó, lehet, hogy a kocogás szó megfelelőbb az én esetemben, de azért egy kicsit James Bondnak érzem magam. Néha ugyan eszembe jut Timo barátunk története is, aki egyszer egy jeges úton kocsiban ülve, kellő sebesség mellett nézett bele egy rénszarvas szép, ámbár igen ostoba tekintetébe. Ő szerencsére túlélte a találkozást, a kocsija nem.