Először is le kell szögeznünk, hogy a puding a ködös Albionban egészen más, mint amit mi annak nevezünk. Pudingot Angliában évszázadok óta készítenek, mégpedig sokfélét, és a tésztaételek is beletartoznak a kínálatba. Tálalják húsos főfogásként, készülhet uborkából (ó, igen!) vagy más zöldségféléből, körítésnek, s persze desszertként is kínálják, tejszínnel, lekvárral, ínycsiklandó mártásokkal. Vidékenként, sőt családonként eltérő pudingrecepteket őriztek és őriznek ma is: de nem csak a puding összetételét és készítési módjait variálták, sokféle öntetet is főztek hozzá. A szokásos öntet brandyvel vagy rummal készült.
Ha a karácsonyi puding történetét el akarjuk mesélni, egészen Charles Dickens angol író Karácsonyi ének című regényéig kell visszalapoznunk, amely 1843-ban jelent meg először, Londonban. A regény egy öreg uzsorás, Ebenezer Scrooge történetét meséli el, akit meglátogat korábbi üzlettársának szelleme. Később más szellemek is feltűnnek, hogy a sivár jelent és a rémisztő jövőt mutassák be neki. Mindezek hatására Scrooge karácsony reggelén megváltozott emberként ébred. Jobbá válik, adományokat küld a szegényeknek, fizetésemelést ad kizsigerelt segédjének, Cratchitnek, a délutánt pedig unokaöccse családjával tölti.
Az egész regény meseszerű, már a karácsonyi boltok leírása is: „…a gyümölcsös kulipintyója teljes dicsfényben tündököl. A gesztenyés kosarak az ajtóban úgy dülleszkednek ki az utcára, mint valami tekintélyes úriember önérzetes pocakja. (…) Oh, a fűszerüzlet! (…) A tea és a kávé illata ingerlően száll a levegőben. (…) Az aszalt szilva és a koszorúfüge is ünnepi díszbe vágták magukat; fenyővel és magyallal vannak díszítve.”
A jelen karácsonyi szelleme elvezeti az uzsorást szegény segédjéhez, Cratchithez és népes családjához, akik boldogan készülnek az ünnepi vacsorára. A liba után az est fénypontja következett: „Cratchit mama (…) tiszta tányért tett mindenki elé, óriási lámpalázzal nyitotta ki a sütőt, hogy kivegye a puddingos-fazekat. Vajon átfőtt-e eléggé, vajon kijön-e simán és egy darabban a formából? Nem esik-e majd össze? (…) Amint a fedelét megmozdította, bódító gőzfelhő tört elő. Egy mozdulat és a pudding már egész fenségességében ott reszketett a tálon. A hófehér gőzölgő kendő olyan illatot árasztott, mint amilyen nagymosáskor van. Na és a pudding maga! Az úgy illatozott, hogy le sem lehet írni! Egy pillanat és Cratchit mama fülig pirulva az örömtől, kezében a puddingos tállal, belépett a szobába. A brandy kék lánggal égett a pompásan és szilárdan álló puddingtorony körül, amelynek tetejébe karácsonyi gyertyát tűztek. Soha ilyen puddingot!”
Csiklandozza a szájpadlást
Az ünnepi étel készítése Angliában régóta fontos szertartás: 1931-ben a lapok arról tudósítottak, hogy a londoni polgármester november 24-én, a Royal Albert Hallban tartott ünnepség keretében óriási karácsonyi puding keverését kezdte meg, amelyet jótékony egyesületek a munkanélkülieknek ajánlottak fel. „A walesi herceg birodalmi karácsonyi pudingja” nevű, százmázsás édesség alapanyagait az angol gyarmatok adták, és a király főszakácsának irányításával készült el. A pudingot három hétig a parlament épületében tárolták, karácsony ünnepén pedig a munkanélküliek között osztották ki. Egy szeletet a walesi herceg is kapott.
A magyar származású, Londonban élő neves ételkritikus, Egon Ronay (1915–2010) kijelentette, egyszerűen nem érti, hogyan mellőzhetné a karácsonyi pudingot olyasvalaki, aki értékeli a jó ételeket. Szerinte oly sok kiváló tulajdonsága van, a szájpadlást csiklandozó pompás textúrától kezdve az izgalmasan bonyolult ízhatásig, hogy annak nem lehet ellenállni. A hosszú hetek alatt, amíg a puding érlelődik, a hozzávalók utánozhatatlan együttessé ötvöződnek.
Agglegénygomb és egy rubin
Agatha Christie A karácsonyi puding című krimijének is ez a hagyományos édesség a főszereplője. Hercule Poirot, a belga mesterdetektív nyomoz, miközben, egyebek mellett, megismerkedhetünk a brit karácsonyi szokásokkal, és persze a pudinggal is. „És elérkezett a fénypont, a karácsonyi puding ünnepélyes tálalása. (…) Felharsant az éljenzés.” A történet ezután a pudingba rejtett agglegénygombbal, gyűrűvel, malaccal, aranypénzzel és egyebekkel folytatódik, melyek mindegyike elárult valamit annak a jövőjéről, akinek a tányérján – véletlenül – landolt. Agatha Christie regényében egy rubinkő is előkerül az édességből, de hogy mi lesz vele, azt sajnos nem árulhatom el. Érdemes elolvasni.
És érdemes megpróbálkozni, legalább egyszer, a hagyományos angol karácsonyi puding elkészítésével. Fontos, hogy időben, már november végén kezdjünk hozzá, mert az édesség az érleléssel egyre finomabb lesz. Minden családtagnak legalább egyszer meg kell kevernie a tésztát, ilyenkor belesuttoghatja a kívánságait is… Ha jól sikerül a puding, ajándéknak is kiváló. Nem véletlen, hogy Erzsébet királynő és férje minden évben ötszáz alkalmazottját lepte meg a fejedelmi ínyencséggel.
Fotó: GETTY IMAGES
