Az évkezdés együtt jár a „tiszta lap” érzésével, és ezalól még azok sem tudnak teljesen kibújni, akik szívből utálják az újévi fogadalmakat.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) létrehoz egy új bizottságot, amelynek célja, hogy megoldást találjon az elmagányosodásra. Globális járványról beszélünk, és a probléma már nemcsak az időseket érinti, hanem minden korosztályt, ráadásul a magány korántsem csak a lelki jóllétet veszélyezteti; a társas kapcsolatok hiánya ugyanolyan egészségügyi kockázatot jelent, mint a dohányzás, az elhízás vagy a légszennyezés.
Régen a napi rutin kikerülhetetlen része volt a másokkal való érintkezés, manapság azonban sokkal nagyobb szükség van a tudatosságra, mert észrevétlenül vissza tudunk húzódni a kuckónkba. És kuckózni jó! Sok munkát lehet otthonról végezni, de lehet vásárolni, filmet nézni, sportolni is; cserébe nem kell buszon zötykölődni, és nem látja senki, ha sunyi bejgliháj figyel deréktájon, vagy rossz a kedvünk. Csakhogy ez óriási csapda, mert ami ma könnyebbségnek tűnik, az holnapra megszokássá válik, és egyszer csak tényleg nem lesz, aki észrevegye a rosszkedvet.
Szerkesztőségünkben hétfőn tartjuk az értekezleteket, az újságíróknak elég lenne csak ekkor bemenniük, de vagyunk páran, akik bejárunk csütörtökön is. Józan ésszel semmi értelme, mert egy óra oda az út, egy óra haza, fel kell öltözni, sminkelni kell, és ugyanúgy a gép előtt ülünk, mint otthon – mégis megéri. Van, amikor annyira sok a feladat, hogy csak ebédnél meg kávézáskor beszélgetünk, és a monitorok fölött el-elröppenő poénokon nevetünk, de néha megesik, hogy van idő megtárgyalni az épp olvasott könyveket, a főbb híreket, a gyerek iskolai mizériá­ját, a hétvégére tervezett menüt. Ahogy anyáink is tették a munkahelyükön, és ahogy teljesen normális lenne. Az évkezdés együtt jár a „tiszta lap” érzésével, és ezalól még azok sem tudnak teljesen kibújni, akik szívből utálják az újévi fogadalmakat. Miért ne lehetne az egymáshoz való kapcsolódás az, amire idén figyelünk? Első körben a sajátunkra, aztán ahogy rákap az ember az ízére, már jobban észrevesszük azt a kollégát, szomszédot, villamoson szemben ülő nénit, akinek egy kedves kérdés vagy háromperces társalgás bearanyozza a napját.