Hogy vagy?
Diplomatikus választ adjak? (Nevet.) Jól vagyok. Köszönöm szépen, hogy megkérdezted!
Nemrég posztoltál hosszan a Facebookon arról, hogy eléggé a végét járod…
Az emberi erőmnek, igen.
Elmeséled, mi vezetett idáig?
Az a poszt arról szólt, hogy fáradt vagyok, és csak a közönség tartja bennem a lelket. Nagyon megviselt a nemzetis eset (Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó színészek novemberben lezuhantak a díszlet felső emeletéről a Nemzeti Színház egyik előadásában, és súlyos sérüléseket szenvedtek – a szerk.), és abban a pillanatban a tehetetlen dühöm miatt úgy éreztem, a színészek túlterhelése általános probléma, ami ellen egységesen kéne fellépnünk. És ha lenne egy jól működő érdekvédelmi szervezetünk, a munkáltatók talán jobban odafigyelnének ránk, tudatosítanák, hogy a hivatásunk milyen komoly fizikai és mentális igénybevétellel jár. Erről például a Radnóti Színházban már többször beszélgettünk éjszakákba nyúlóan, és azt gondolom, az anyaszínházam a maga lehetséges eszközeivel már mindent megtett azért, hogy enyhítsen ezen a rendszerszintű problémán.
Tervezed, hogy felkarolod ezt a témát?
Én mikroszinten megvívom a saját csatáimat, és mindenkit biztatok, hogy kezdjék el ők is. Érzek magamban erőt, hogy valamikor foglalkozzam ezzel rendszerszinten is, csak nem most.
Azért kérdeztem, mert az imidzsed része az is, hogy te vagy a „bátor színésznő”, aki megszólal közéleti témákban is, és kiáll a számára fontos dolgok mellett. Belülről is ilyennek érzed magad?
Időnként kommentáltam dolgokat, de nem akarok színésznőből politikai aktivistává válni, az nem fér össze a személyiségemmel, nem vagyok rá alkalmas. Arra viszont igen, hogy színésznő legyek, és mint ilyen, azonosuljak mások sorsával és nehézségeivel. Valószínűleg ezért is vagyok érzékeny egyéb társadalmi problémákra is. De azt a terhet, hogy ezeket megoldjam, nem tudom magamra venni, és nem is szeretném. Észrevettem, hogy sokszor olyan problémákkal foglalkozom, amelyeket nem az én dolgom orvosolni. Ez visszatérő mintám, és el kell kezdenem dolgozni rajta, mert nem fogom bírni.
A Radnóti Színház egyik húzóneve, emellett játszik a Centrálban és kis, független produkciókban is. Egyik nap A mi kis falunk Sacija, másnap Janikovszky Évát alakítja az írónő naplójából készített drámában. A Junior Prima díjas színésznő legújabb, megrázó témát feldolgozó előadása mellett arról is mesélt, mihez kezd a ráaggatott „bátor” jelzővel, és miért fontos számára, hogy pszichológiai témákról olvasson.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
