A következő két kérdésre – „Két és fél év túl hosszú idő a jegyességre?”, „Négy év elegendő idő házasságkötés előtt?” – gyors egymásutánban bukkantam rá internetes kutakodásom közepette, amelyek jól mutatják, manapság mennyire nem tudjuk már útmutatónak tekinteni a tradíciók által kirajzolt mintákat.
Pedig a régi időkben volt egyfajta rendje annak, hogy az élet mérföldkövei milyen ütemben kövessék egymást, és ezeknek tulajdonképpen megvolt a maguk racionális alapja.
Nyilvánvaló, hogy a párkapcsolat elején rózsaszín köd száll az agyunkra, és nem feltétlenül vagyunk józan ítélőképesség birtokában. Nem véletlen a mesékből is ismert határidőszabás, egyfajta próbatétel, amit a szerelmeseknek ki kell állni, mielőtt összekötik az életüket. Lázár Ervin művében szegény Dzsoninak fél évig kell vándorolni, mielőtt feleségül veheti Árnikát. De mi történik, ha ez az idő nem fél év, hanem sokkal több? Amikor a pár már túljutott néhány hullámhegyen és -völgyön, esetleg már gyerekeik, sőt, unokáik is vannak? Lehetséges, hogy az ebben a szakaszban meghozott döntés még értékesebb? Hiszen ekkor a felek már pontosan tudják, hogy mire mondanak igent.
Egy negyedszázad múlva
Erika huszonöt éve volt együtt a párjával, amikor két éve úgy döntöttek, összeházasodnak, két gyerek és három unoka után. Erika hatvanéves, Gyuri ötvenhárom, ráadásul néhány éve a legnagyobb békességben külön élnek, így aztán a történetük több szempontból is rendhagyó.
– Mátraszentimrén ismerkedtünk meg, hat évig munkatársak és barátok voltunk – meséli Erika. – Egyszer csak a barátság mindent elsöprő szerelembe fordult, pedig mindketten házasságban éltünk, nekem hat hónapos kisbabám volt. Rengeteget gyötrődtünk, de végül a szerelmet választottuk, és az élet minket igazolt, még ha sokat küzdöttünk is. Biztos egzisztenciát, éppen elkészült családi házat, kocsit, jó állást hagytam ott, hogy közös albérletbe költözzünk Budapesten. A papír egyáltalán nem volt fontos a számunkra. Hamarosan kiderült, hogy babát várunk, a két lány között két év a korkülönbség, és Gyuri mindkettejüket egyformán szerette. Sokat dolgoztunk a vendéglátóiparban, de sokat is szórakoztunk, utaztunk, és közben szépen felneveltük a két lányunkat, akik ma már boldog családanyák. Hogy mi a titkunk? Alapvetően a szeretet és a vonzalom, az alkalmazkodás és az elfogadás. Gyuri ritka családszerető, áldott jószívű ember. Én már nem tudnám mással elképzelni az életemet. Ragaszkodunk egymáshoz, még ha jelenleg külön élünk is. Úgy alakult, hogy a férjem öt évvel ezelőtt hazaköltözött Mátraszentimrére, hogy gondozhassa az édesanyját, és munkát is kapott ott. De amikor csak tud, jön hozzám. Ha néhány év múlva nyugdíjba megyek, én költözöm hozzá.
Ha papír nélkül is minden rendben volt, vajon mi vette rá Erikát és Gyurit arra, hogy ennyi év után mégis összeházasodjanak? Nem titok, hogy részben a praktikum: az is eszükbe jutott, hogy ha egyikük majd távozik, a másikuk jogosult legyen az özvegyi nyugdíjra. Meg aztán eddig mindig valami más vitte el a pénzt – az egzisztencia megteremtése, a gyerekekkel kapcsolatos költségek –, így az esküvő a sor végére került. De csak szerették volna megtartani a lagzit, és ha már ennyit vártak, megadták a módját.
– Pénteken délelőtt tízkor elkezdtük, és három napig tartott! – idézi fel Erika. – Mindenki farmert, tornacipőt és pólót viselt. Rajtam pink ruha volt farmerfelsővel. Kibéreltünk egy tanyát egy negyven férőhelyes vendégházzal. A szertartás után elkezdtünk főzni, magunk kevertük a zenét, és éjfélkor még azt is kitaláltuk, legyen menyasszonytánc. Hajnalig buliztunk, és amikor másnap délben felkeltünk, újrakezdtük, csak vasárnap délután hagytuk abba. Így aztán most már hivatalos, amit mindig is tudtunk: hogy mi együtt akarunk megöregedni.
Viva Las Vegas!
Esther Perel, a világhírű párkapcsolati szakértő egy cikkében évelő növényhez hasonlítja a párkapcsolatot, ami folyton változik, néha hanyatlik, majd új erőre kap – és ha kinövi a kaspót, érdemes átültetni. Ám az átültetés – avagy a párkapcsolati stádiumok közötti váltás – nagy körültekintést igényel. Ha a változás túl sok vagy túl gyors, az szétzilálhatja a kapcsolatot. Ha túl lassú, az visszavetheti a fejlődést. Időről időre érdemes feltenni magunknak és a párunknak a következő kérdéseket: Működik-e még a szövetségünk? Mik azok az értékek, amiket továbbviszünk ebből a párkapcsolati szakaszból a következőbe? Mit szeretnénk magunk mögött hagyni? Mit próbálnánk ki? Milyen megerősítésekre van szükség?
Orosz György stand-up-komikus, humorista tizenhárom éve mindennap megkérdezi párjától, Kállai Kriszta rádiós műsorvezetőtől: „Leszel örökre a szerelmem?” A válasz természetesen mindig igen, az esküvőt sokáig mégsem tartották fontosnak. Néha mondogatták, hogy majd egyszer, egy sima szerda délelőtt. Tulajdonképpen a kilencezer méter magasban, repülőgépen kötött eljegyzéshez is csak egy közös amerikai út adta az ötletet Gyurinak 2018-ban: eszébe jutott, hogy a legtöbb amerikai romkom végén megkérik a lány kezét, milyen jó poén lenne, ha ő is meglépné ezt Adam Sandler vagy Tom Hanks nyomdokain, valamelyik ikonikus amerikai helyszínen. Hogy aztán ne izgulja végig az egész nyaralást, inkább már a repülőgépen feltette a nagy kérdést. Magát az esküvőt mégsem sürgették, de amikor tavaly egy újabb utazást szerveztek az Egyesült Államokba, arra gondoltak: miért ne legyen most? Mégpedig nem is akárhol, hanem Las Vegasban. Mellesleg szerdán.
– Abban a kápolnában fogadtunk egymásnak örök hűséget, ahol Bon Jovi is megházasodott – meséli Kriszta. – Egy limuzin jött értünk, és haza is vitt bennünket, kaptunk egy csokrot, a negyedórás csomagba pedig belefért három Elvis Presley-dal és egy vidám, mégis meghitt szertartás. A szertartásvezető és a tanúnk „maga Elvis” volt, aki egyébként nagyszerűen tette a dolgát. Ráadásul egy link birtokában a családunk és a barátaink webkamerán keresztül követhették az eseményeket, többen elmesélték utólag, hogy az otthonukban vacsorával, itallal készültek, így örültek együtt velünk. Mindenki azt mondta, el sem lehetett volna képzelni hozzánk jobban illő megoldást.
Mint Gyuri mondja, biztos, ami biztos, a szertartás után a limuzinban magyarul is elismételték a fogadalmukat és az örök kérdés-választ, ami a mai napig mindennap elhangzik közöttük. Utána pedig betértek egy kaszinóba, és megpörgették a rulettkereket, hogy kiderüljön, a játékban vagy a szerelemben van-e szerencséjük. Nem nyertek.
Hormonjáték
A párkapcsolat elején a dopamin mint „szerelemhormon” dominál. Ez egy izgatott, csodálatos, ám kissé őrült állapot, ami nem tartható fenn hosszú távon. A kutatók szerint ez a hormon mintegy négy évig termelődik, ami evolúciós szempontból pont elegendő az utódnemzésre, a szoptatásra. Ezután másfajta hormonok jutnak nagyobb szerephez, például az oxitocin, a „szeretethormon”, amely a kötődésért felelős (és így támogatja az utódok biztonságát). A ma emberére nézve érdekes kérdés, hogy vajon melyik szakaszban érdemesebb elköteleződést vállalni egymás iránt, illetve hol van az a pont, amikor már elég jól ismerjük egymást, de még nem hamvadt el a tűz.
Az átlag: öt év
Egy brit kutatás szerint a mai házasulandók átlagosan nyolc évvel idősebbek, mint a hetvenes években. A válaszadók átlagosan tizenhét hónapig randevúztak, mielőtt összeköltöztek, huszonkét hónapig éltek együtt, mire eljegyezték egymást, és onnantól tizenkét-húsz hónapot vártak, mire megtartották az esküvőt.
Fotó: Unsplash / Debby Hudson, családi archív
