Nem mindenki tudja rólad, hogy régen modellkedtél. Nem szoktál erről beszélni? 

Ezt a korszakot már magam mögött hagytam, de van némi hiányérzetem, hogy nem használtam ki teljesen a lehetőségeimet. Szívem szerint tovább csináltam volna, csak meggyőztem magam, hogy nem ez a fontos.­ Ezt picit sajnálom, bár igazság szerint most teljesen a helyemen érzem magam. 

A neved is egy modellélményhez kötődik.

Benke Valériaként vagyok anyakönyvezve, de a keresztnevemet többféleképpen használom: Vali, Valéria és Leria. Utóbbi egy fotózás óta van velem, orosz stábbal dolgoztunk, ők hívtak így. Évekkel később, egy mozgásmeditációs folyamat végén, amikor többórányi táncolás után mindenki körbeállt, és csak a nevünket kellett kimondanunk, ösztönösen azt mondtam, hogy Leria. Azóta aktívan használom.

Miért lettél szexuálpszichológus? 

Már egyetemista koromban is az intimitás témaköre érdekelt, hogy mi történik a kapcsolatokban. Most sem csak a szexualitással foglalkozom, hanem a párkapcsolati dinamikákkal, férfi-női szerepekkel. Egy ki­csit­ másképp közelítem meg az egész témakört, a szexualitásra kreatív, teremtő energiaként tekintek. Évekkel ezelőtt találkoztam a keleti kultúrával, a kundalini jógában jobban is elmélyedtem, és innentől kezdve fontossá vált, hogyan van jelen bennünk a szexuális energia mint erőforrás, hogyan lehet ebből erőt és önbizalmat meríteni, önazonos életet építeni. Amikor valaki elakadással küzd, akkor a ritkább helyzet az, hogy a probléma pszichoedukációval megoldható, mert gyakran olyan mélyen megbújó kérdéskörök kerülnek elő, mint a biztonság, kontroll, dühkezelés, érzelem­szabályozás, önbizalom. 

Amikor szexről beszélünk, automatikusan párkapcsolatra gondolunk, pedig az egyedülállóknak is vannak problémáik. Hogyan lehet segíteni annak, aki egyedül van, de hiányzik neki a szex, vagy fél kapcsolatot te­remteni? 

Velük is lehet a szexről beszélgetni, az önmegismerés útján dolgozni. Illetve fontos, hogy be tudjuk emelni a korábbi tapasztalatokat, hogy választ találjunk arra, miért nincsen szexuális partnere az illetőnek, akar-e egyáltalán, vagy épp elzárkózik a dologtól. Fontos, hogy ha egyedül éli meg a szexualitást, akkor annak során miket tapasztal, milyen érzései vannak saját magával, a testével kapcsolatban. Ezekkel akkor is foglalkozunk, ha valakinek van párkapcsolata, mert a szexuális életet nagyban befolyásolja az, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz. 

A különböző korú emberek különböző problémákkal fordulnak hozzád? 

Nem látok nagy különbséget, az egyik legáltalánosabb panasz a vágy hiánya.

A huszonéveseknél is? 

Igen, világszinten jellemző, hogy a fiatal korosztály szélsőségekben mozog. Vagy egyáltalán nem éreznek vágyat, vagy kiégetik magukat, és ezzel kapcsolatban nem hagyhatjuk említés nélkül a pornót. Rettenetesen átszexualizált minden, ez a viselkedésükben is megjelenik, és az intim kapcsolatok sérülnek. Például ha valaki sokat szexel, sok partnerrel, de nincs igazi melegség, odafordulás, empátia a kapcsolataiban, azt inkább a pornóra jellemző tár­­gyiasítás, kihasználás jellemzi. 

És mi áll a vágy hiányának hátterében? 

Úgy látom, sok esetben a kiégés. Hogy ­annyira bedaráljuk magunkat már fiatalon, hogy nem marad idő, lehetőség, megfelelő közeg a valódi töltekezésre. Ha stresszesek vagyunk, megfeszül mindenünk. Úgy tudunk ellazulni, ha emberi kapcsolódást élünk meg, ha a stressz-szint lecsökken, akkor válnak az emberek­ termékenyebbé is. Ezer dolog okozhat szorongást, például hogy megmarad-e a munkánk, kijövünk-e a fizetésünkből, milyen következményei lesznek a glo­bális felmelegedésnek, és ez a fiatalokat sem kíméli.