Az első igazi keresztrejtvény afféle egyszeri karácsonyi mókának ­készült. 1913. december ­­22-én jelent meg a New York ­World című napilap vasárnapi számában. A feltaláló, Arthur Wynne egy pillanatig sem gondolta, hogy hetvenkét fehér négyzetet tartalmazó kis rombuszát az olvasók megszeretik, de tévedett. Az embereknek megtetszett az elmejáték – és nem csak megfejteni akarták, szívesen elbíbelődtek annak készítésével is. Hamarosan napi huszonöt darab érkezett a szerkesztőségbe. Margaret Farrar kezdő riporterre bízták a keresztrejtvények nyomdai előkészítését, egy cseppet sem tartotta izgalmas feladatnak, ám úgy volt vele, hogy heti egy belefér az idejébe. Több száz rejtvény várt a sorára, azonban ezek színvonala igencsak változó volt: tele helyesírási hibával, helytelenül megfogalmazott definíciókkal, téves számozással. 

Az első időkben ez senkit nem zavart – berakták a lapba úgy, ahogyan kapták. Az olvasók persze minden hibát kiszúrtak, és felháborodottan reklamáltak, így aztán Margaret kénytelen volt elvállalni a tesztelés feladatát is. Néhány keresztrejtvény megfejtése után pedig rájött: ez valójában nagyon is szórakoztató munka, és elkezdett azon gondolkodni, hogyan lehetne még jobb: megalkotta a keresztrejtvények szabályait. 

Könyv készült belőle

Legfontosabb alapelve az volt, hogy csakis olyan szót lehet feladni, ami benne van az értelmező kéziszótárban. Azt is fontosnak tartotta, hogy a rejtvényben ne legyenek „árva” betűk. Minden egyes betűnek kétféle módon is ki kell jönnie: a függőleges és vízszintes meghatározás révén is. Személy szerint pedig kifejezetten kedvelte, ha az ábra szimmetrikus, és ha van a feladványnak egy központi témája. 

Az általa szerkesztett rovat 1924-re már olyan népszerű lett, hogy két fiatalember, Richard ­Simon és Max Schuster úgy döntött, összegyűjtik a New York World keresztrejtvényeit, és kiadják. Szerkesztőnek természetesen Margaret Farrart kérték fel, mint a téma egyetlen szakértőjét. Hetvenöt dollárt kínáltak neki a munkáért. A kötetet 1 dollár 35 centért dobták piacra, ez meglehetősen borsos árnak számított, még úgy is, hogy adtak mellé ajándékba egy kihegyezett ceruzát. Egy éven belül több mint négyszázezer példányt adtak el. A siker a Simon & Schustert Amerika legnagyobb kiadójává tette, a keresztrejtvény-mánia pedig végigsöpört az országon.

A divatos nők 1925-ben fekete-­fehér kockás ruhát viseltek, és a Broadwayen kasszasiker lett az a revü, ahol a játékba belebolondult betegeket kezelték a darab szerint. A vonattársaságok a kalauz kupéjába szótárakat tettek, hogy kölcsön tudják adni a hosszú úton rejtvényfejtéssel bíbelődő utasoknak. A legtöbben azonban nem jósoltak nagy jövőt a rejtvényfejtésnek. Azt gondolták, ahogy jött, olyan gyorsan merül majd feledésbe. Tévedtek.