Szinte mindennek van már világnapja, a szerelmesektől a rejtvényfejtőkig mindenki megtalálja a neki való ünnepet. Miért ne lenne hát a szomorúságnak is? 

Az év legkilátástalanabb napját természetesen januárra jegyezték be a naptárba. Egy brit pszichológus (hát persze), Cliff Arnall tanulmányából származik a gondolat, hogy márpedig ez a nap minden évben január harmadik hétfőjére esik. Nyilván itt már eltűnik az ünnepek csillogása, a fenyőfák a szemetesben, az ajándékok elfeledve, a nap sem süt hetek óta, és a fizetés is elfogyott. Ráadásul még hétfő is van. A tanulmányban el is nevezte a napot Blue Mondaynek, amit aztán felkapott először az angol, majd a nemzetközi sajtó. A hatalmas visszhangnak köszönhetően különböző szakértők kezdték el elemezni, állításait ízekre szedték, sokszorosan cáfolták, és finoman fogalmazva marhaságnak nevezték.

Ám mindez az olvasókat nem tántorította el attól, hogy a közösségi médiában úton-útfélen idézzék, és erre való hivatkozással rosszkedvüket fotókon tegyék közzé. 

Aztán jött a leleplezés: kiderült, hogy Arnall nem is dolgozik azon a neves egyetemen, ahogy állította, és egyáltalán nincs is az évnek legszomorúbb napja, ráadásul az egész egy utazási iroda reklámfogása volt. A pszichológus nyilvánosan kért bocsánatot, és elárulta, hogy ő személy szerint a januárt sokkal inkább az újrakezdés és a tervezés hónapjának tartja. 

Szóval, ne jöjjön senki a szomorú hétfő lehangoló hatásával, mert ilyen nincs. Január van, de már csak két hétig. A nappalok hosszabbodnak. Állítólag valaki már hóvirágot is látott.  

Jókedvet varázsoló írásaink közül ajánlom az Endrei Judit-interjút (12. oldal), ő derűsen, optimistán éli meg a világ történéseit.