„Kedves Dorka, háromgyerekes, rutinos anyuka vagyok, hatodik éve itthon. Életem álma volt a nagycsaládos lét, ma sem döntenék máshogy. Bármennyire szégyellem is, unom már a rengeteg anyai teendőt, a főzést, a mosást, a játszóterezést, a vé­geláthatatlan logisztikát. Van-e valami tanácsa arra, hogy vissza tudjam kapni a régi, mosolygósabb énemet?”

Hála érte, hogy sokak problémáját fogalmazta meg! Ahogy írja, ön már „rutinos”, amely kifejezés egyszerre jelenti, hogy valaki sokat tapasztalt, és emiatt ügyes, és közben azt is, hogy az illető valamit már az egyhangúságig koptatott. Tabu kimondanunk, hogy unalmas lehet a gyerekeinkkel töltött idő! Pedig az, hogy mennyire vagyunk képesek dolgokat rengetegszer ismételni, nem attól függ, hogy jó emberek vagyunk-e, vagy eléggé szeretjük-e a gyerekünket. A monotonitástűrő képességünk az idegrendszerünk által behatárolt. Ami azt jelenti, hogy természetes, hogy belefásulunk akár abba is, amit egyébként semmiért­ sem adnánk.­ A rutinok, avagy a végtelen ismétlések az agyunknak érdektelenné válnak. Az unalom a kellemetlen érzetével próbálja jelezni, ha nem kielégítő, nem érdekes nekünk az, amiben épp vagyunk, és igyekszik kimozdulásra, változtatásra kényszeríteni bennünket. De szülőként igazából miből is próbál kimozdítani? Egyedi, hogy pontosan mi is az a részlet, amit valójában ununk, legtöbbször nem a gyerekeinket, hanem magát az ismétlődést. Erre megoldás lehet, ha úgy ismétlünk, hogy közben nem ismétlünk! 

Érdemes apró dolgokon változtatni. Pár év anyaság után azt hittem, hogy nem igazán tudom már élvezni a gyerekes mindennapokat, aztán rájöttem, hogy a környékbeli játszótereket – ahol mindennap órákat töltöttünk – untam már rettentően! Onnantól egy ideig csak olyan játszóra mentünk, ahol azelőtt még sosem voltunk. Fontos, hogy nekem, szülőnek is legyen valami izgalmas, mert különben fásult, életunt leszek, és bármennyire is igyekszem, nem leszek képes örömmel időt tölteni a gyerekeimmel. Ami nekem a játszótér volt, az másnak lehet például a meseolvasás. ­Olvashatunk új helyen – az ágy helyett a kád szélén –, vagy olvashatunk mást – a könyvtár segít fenntartható változatosságot biztosítani. Ha magát az olvasást unjuk, olvasson más! Ha rokon nincs kéznél, akkor a You­Tube-­on rengeteg hangoskönyv található.