Mohos Zsófia fényképei megbízható fénypontját jelentik a napjaimnak. Görbeország néven fotókkal dokumentálja a palócföldi életet; filter nélkül, hihetetlen érzékenységgel mutat meg emberi sorsokat és olyan vidéki mindennapokat, amelyek belátható időn belül el fognak tűnni. Nemrég egy klasszikus disznóvágás képeit osztotta meg, mire a kommentszekcióban pillanatok alatt egymásnak feszültek az indulatok.
A húsevés kérdésén dúló háborúnak van egy kialakult koreográfiája. Első blikkre a szélsőséges vegánok a leghangosabbak, ők hajlamosak gyilkosnak, embertelennek, szívtelennek, ostobának bélyegezni azokat, akik húst esznek. Miközben környezetvédelmi és egészségügyi szempontból is nagyon fontos lenne a zöldségfogyasztást népszerűsíteni, az agresszív térítés, a húsevők megszégyenítése bizonyítottan kontraproduktív; sokan pont a felsőbbrendűként előadott kinyilatkoztatások miatt zárkóznak el a növényi étrendtől. A húsevők azzal védik magukat, hogy bezzeg ők nem tolnak kolbászt a vegetáriánusok arcába, és senkit nem akarnak meggyőzni arról, hogy a pacal az igazi kedélyjavító, de mindannyian hallottuk már, hogyan gúnyolják fűevőnek, nyúlnak a másik oldal képviselőit. Ezek a csúfolódók előszeretettel teszik a szalonnát a hagyománytisztelet és a férfiasság szimbólumává.
Ezúttal vettem a fáradságot, hogy az összes kommentet végigolvassam, és ismét belém hasított, milyen nagy hiba általánosítani. Rájöttem, hogy a háború nem a két csoport között dúl, hanem a kis számú, de annál hangosabb önjelölt megmondóember között. Ahogy sok mindenevő próbál napról napra több zöldséget beilleszteni az étrendjébe, úgy rengeteg vegán él békében a húsevőkkel. Tőlük kellene tanulnunk, mert akik tiszteletben tartják a másik meggyőződését és szokásait, sokat profitálnak a kialakuló párbeszédből. Az a húsevő, aki nyitott a vegán fogásokra, és próbál húsmentes napokat tartani, kiegyensúlyozottabbá teszi a táplálkozását. A vegán, aki nem lebeszélni akar az állati eredetű alapanyagokról, hanem alternatívát mutatni, az sokkal több emberhez ér el, mint aki saját nagyszerűségét hangsúlyozva másokat aláz meg. ●