Aliz több mint tíz éve dolgozott értékesítőként a Nők Lapját is kiadó Central Médiacsoportnál, amikor egyre inkább az a gyanúja támadt, hogy amit érez, nem lehet más, mint a kiégés. Egy nap épp az autóban ült, amikor egyik ügyfele lemondta az egyik megrendelését telefonon. Egy motivált saleses ilyenkor azonnal előáll egy B tervvel, rögtönöz egy kecsegtetőbb ajánlatot, Aliz azonban csak annyit válaszolt: „Rendben.” Párja, aki tanúja volt ennek a jelenetnek, azt mondta: „Most mondj fel!” Aliz sírva fakadt az autóban, majd még nagyjából egy hetet végigsírdogált, míg végül valóban elköszönt ­amúgy szeretett munkahelyétől. Annyit tudott, hogy nagyon vágyik valami mást csinálni, csak még azt nem tudta, hogy mit. 
– Anyukám és apukám is festőművész, én is sokat rajzolgattam, gyerekként több rajzversenyt nyertem – idézi fel Aliz, akinek az alkotás iránti vágya egész eddigi életét végigkísérte, ha mást nem, bútort alakított át. – A párom ötlete volt, hogy kezdjek el festeni. Az első reakcióm az volt, hogy abból nem lehet megélni, de most már tudom, neki volt igaza.

A túlórázás öröme

Aliz 2022 augusztusában kezdett el festeni és fogalmazta meg, hogy amit csinál, azt lehet, hogy értékesíteni kellene. Október elején rákapcsolt, és onnantól kezdve szinte minden héten festett egy képet.
– Közben nem tűnt fel, hogy túlórázom, az alkotás öröme, a flow magával ragadott akár tizenhat órán át is. Emiatt egész sok képem összegyűlt, így novemberben sor kerülhetett az első kiállításomra, egy bisztróban. Az azt megelőző este történt, hogy egy összejövetelen egy új ismerős, amikor elmondtam neki, mivel foglalkozom, és megmutattam pár festményemet, egyet megvásárolt. Tehát egy képem már úgy érkezett a kiállításra, hogy elkelt. És az eseményt követően elkezdett fogyni a többi is, jöttek a megrendelések, és márciusban sor kerülhetett a második kiállításomra, amelyen már csupa eladott művet mutathattam be. Nekem ez fantasztikus visszajelzés, és a mai napig szinte hihetetlen – mondja Aliz, és azt is elmeséli, hogy vannak olyan belsőépítész, enteriőr­tervező barátai, akikkel ma már szoros együttműködésben dolgozik. – Nagy elismerés, hogy akinek már van képe tőlem, nemcsak egy alkotással rendelkezik, hanem akár két–öt festményem is a falán lóg. 

Párosan szép…

A gyorsan jött siker nem egyedül az ő érdeme, párjával, Rudas Árpáddal tulajdonképpen ezt egy családi vállalkozás keretein belül valósítják meg.
– A párom rajong a művészetért, van tapasztalata is az értékesítésben. És nem titok, az volt a célunk, hogy eladható képeket készítsek, amelyeket valójában közösen találunk ki. Nagyon jól vannak leosztva köztünk a feladatok, én alkotok, az ajánlatokat együtt adjuk ki, ő pedig tárgyal, és kezeli a közösségimédia-felületeket. A megrendelőink talán azért is kedvelnek minket, mert látják, milyen jók vagyunk együtt, hogyan ­támogatjuk egymást.
Aliz megrendelései nagyjából úgy néznek ki, hogy felvetnek neki egy témát vagy egy személyt, sokszor hírességet, ő pedig kitalál néhány opciót, és ezekből választ a megrendelő. Csak olyan megoldási javaslattal áll elő, amit szívesen megvalósít, hiszen az alkotásban az is fontos számára, hogy önmagának is örömöt okozzon vele.
– Lehet, hogy tudok akrillal festeni pop-art stílusban, de a fotó­realisztikus képek nem állnak hozzám közel, vagy karikatúrákat például egyáltalán nem vállalok. Változó, mennyire kapok szabad kezet a megrendelőimtől. Minden megrendelés kihívás, mindig értékes és érdekes embereket ismerek meg, és sok együttműködésből barátság lesz.