Amikor a hatvanas években megszületett a kisgyerekeknek szánt Zsebtévé, még senki nem gondolta, hogy alig hatvan évvel később valóban a zsebünkben fogjuk hordozni a tévét, csak telefonnak hívjuk. És nemcsak azért gondolunk nosztalgiával a régi gyerekműsorokra, mert valamiért emlékezetesek számunkra, vagy mert nem volt más, hanem mert tényleg magas színvonalat képviseltek.

A településen, ahol laktunk, a mi családunk volt a harmadik, akiknek lett tévékészüléke. A szüleim mesélték, hogy 1969. július 20-án egy babahordozóban beraktak engem a tévé elé, hogy lássam a holdra szállást.
Én már ahhoz a generációhoz tartozom, aki tévével nőtt fel. A legtöbb család előfizetett a milliós példányszámokat produkáló rádió- és televízióújságra, hogy tudják, mikor mit lesz érdemes nézni. A szomszédságunkban lakó Robi barátom minden héten bekarikázta a számára érdekes programokat, és olyankor nem jött ki játszani, mert a képernyő előtt ült. Nem vettük észre, de a tévéműsorhoz igazítottuk az életünket.
Még szerencse, hogy az csak elenyésző mértékben tartalmazott gyerekműsort – 1975-ben például a heti hatvanhét órás műsoridőnek tizenegy százaléka volt csak gyerekműsor, fele részben szórakoztató, fele részben oktató tartalommal –, így az én korosztályom még viszonylag sok időt tölthetett a szabadban.

Egyszer volt, hol nem volt…

A Magyar Televízió rendszeres adással 1957. május 1. óta jelentkezik, és mivel az újonnan felállt stáb tagjai eredetileg mind rádiós szakemberek voltak, úgy gondolták, hogy a tévé képes rádió, és műsorokat is akként készítettek.
1961-ig például a Nagyapó meséi című gyerekműsor úgy nézett ki, hogy a kamera elé beült egy nagyapó kinézetű ember, és egy könyvből mesélt.
A Varázsszem, aminek a főszereplője Csupaszem főprofesszor volt, 1958-ban indult. A műsorban tűnt fel először a gyermek- és ifjúsági ismeretterjesztés évtizedes állócsillaga, Öveges József fizikus, tanár és piarista szerzetes, utóbbit persze nem verték nagydobra. Öveges professzor a stúdióban élőben végezte el a sokszor igen bonyolult kísérleteit, amelyek mindig sikerrel jártak.
Majd a gyermek- és ifjúsági osztályra érkezett Bálint Ágnes (a későbbi Mazsola és Tádé „anyukája”) folyamatos ötletelésének hála megszületett a Cicavízió, illetve a Mi újság a Futrinka utcában? bábsorozat Cicamicával, Morzsa kutyával, Böbe babával. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez volt a Magyar Televízió legelső szappanoperája, a sorozat nagyon népszerű volt, és nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is, mert az epizódok a hétköznapi élet általános problémáiról szóltak. Nem mellesleg a hatására egy egész korosztály kezdett el Böbe baba hangon beszélni, ami kivívta a pedagógusok rosszallását…
A televíziózás hőskorában a kép- és hangrögzítés még annyira gyerekcipőben járt, hogy az adásokat élőben közvetítették, mert felvételről élvezhetetlen lett volna a minőség. Színház volt ez a javából, ahol minden egyes adás egyedi és megismételhetetlen lett, és milliós nézősereg előtt zajlott.

Zsebtévé

A Zsebtévé 1966-ban oktatási céllal indult, és minden idők talán legsikeresebb magyar gyerekműsora lett. A bábokkal és élő szereplőkkel felvett műsor egy sor technikai újítást is felvonultatott, például azt, hogy a versmondó lány egy verseskönyvből lép elő.
Az első Móka Miki Levente Péter volt, aki akkor alakította ki máig népszerű stílusát, hogy partnerként beszél a gyerekekkel – jóval később erről a Gryllus Vilmossal közös műsorában, az Égből pottyant mesékben is meg­győződhettünk. 1977-től Gyabronka József vette át Levente Péter szerepét, majd Mikó István, illetve Sirkó László, aki egészen a műsor 1984-es megszűnéséig alakította Móka Mikit.
Furfangos Frigyes mester, a rossz kisfiú Takács Bálint, Hakapeszi Maki, aki egy tábla csokiért mindenre kapható volt, vagy a Szuhay Balázs által megformált Hiszékeny úr, aki ügyes-bajos dolgait sportszerűtlen módon próbálta megoldani, de mindig rajtavesztett, több későbbi produkcióban szerephez jutó karakternek szolgáltak alapul.

Tízen Túliak Társasága

Az 1968-as új gazdasági mechanizmussal új szelek kezdtek fújni a televízió gyermek- és ifjúsági osztályán is. Ennek volt köszönhető, hogy 1969-ben elindult a TTT, amit ismeretterjesztő magazinműsornak szántak az úttörők részére. A koncepció szerint fiatalok készítettek műsort a saját korosztályuk számára, így a riporterek és a műsorvezetők is fiatalok voltak, akik közül többen is a rendkívül népszerű Ki mit tud? versenyek győztesei közül kerültek ki. Ilyen volt például Gálvölgyi János, aki az 1968-as Ki mit tud?-on robbant be a köztudatba parodistaként. A műsor igyekezett mindarról szólni, ami egy tizenévest foglalkoztathat: hírességekről, sporteseményekről, érdekességekről, szerelemről, aktualitásokról. A TTT számos metamorfózison ment keresztül, és a műsorvezetők között olyan neves tévés személyiségek bukkantak fel, mint Dévényi Tibor, Geszti Péter vagy Jónás Rita.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .