Eleve nagyon szeretek egyedül lenni, és ez sokkal jobban felértékelődött, amióta van egy gyerekem – mondja. – Simi három és fél éves, szóval megváltozott a hozzáférésem az időhöz. De mivel mindig is intenzív, színes munkám volt, változatos helyeken dolgoztam folyton új emberekkel, ehhez üres időkre van szükségem, csendben, magamban. És közben anyuka is lettem.
Mennyire tekintesz más szemszögből a saját életedre, mióta gyereket vállaltál?
Amikor a Saul fia című Oscar-díjas magyar filmet bemutatták, a producerek megkerestek, hogy vezessek beszélgetéseket az alkotókkal és Röhrig Gézával, a főszereplővel. Akkor kérdezte Géza, mikor lesz már gyerekem… Azt válaszoltam, szerintem nemsokára, mert szeretnék, és megtaláltam azt, akivel szeretnék. Géza helyeselt: „Figyelj, ez neked jó lesz, mert gyerek vagy belül.” Ez meglepett, túl a sokadik bemutatón azt hittem, felnőtt nőnek lát, aki komoly kérdéseket tesz fel neki ezeken az esteken. Tisztázta: ez mind igaz, viszont van bennem gyermeki nyitottság, ami majd szuperül fog működni a sajátommal. Aztán eltelt pár év, és tényleg. Itt van Simi, és Gézának igaza volt. A munkáimban részint azért vagyok jó, mert gyorsan és szabadon tudok váltani dolgok és nézőpontok között. Könnyen asszociálok – de persze sehol sem vagyok Simihez képest. Számára egy tárgy – aminek a felnőtt világban kész funkciója van – egy pillanat alatt tud helikopter lenni, utána pedig kis nyuszi, aztán meg sátor. Semmi sem gátolja még ebben a szabad áramlásban, jön-megy a különböző fantáziavilágok és a valóság között. Lenyűgöző ezt figyelni és bekapcsolódni a játékaiba, váltogatni hozzá a szerepeket.
Simi épp a Covid-járvány idején érkezett.
Bármikor jön, neki adtam volna az első éveket, annyira vártuk már. De a járvány miatt meg sem ismertem azt a kettősséget, hogy a színes életből egy kicsi szoba lesz, ahol várom, hogy elaludjon a kisbabám, miközben mindaz, amit előtte szerettem csinálni, csábítóan tombol odakint. Hiszen senki nem csinált semmit. Sehol.
Megváltoztatott a járvány időszaka?
Az is, és az anyaság is egyszerre. Jobban tudok dönteni, mi az, amit elvállalok, és mi az, amire nemet mondok. Azt viszont folyamatában tanulom, hogy pontosabban kalkuláljak a kapacitásaimmal. Amikor Simi ősszel elkezdte az ovit, úgy gondoltam, óriási és szabadon tervezhető idők nyílnak meg a napban, bátran meg lehet tölteni. Érdekes, nekem való feladatokkal kerestek meg, és nagyjából úgy nézett ki a naptáram, mint a terhességem előtt. De pár hónap alatt megértettem, hogy anyukaként másképp vannak a dolgok. Hiába megy könnyen a munka, jutnak eszembe jó ötletek, élvezem a tempót, egyszerűen több teret, időt, figyelmet kell megtartani, hogy odaadd a gyerekednek. Sokszor kell rögtönözni, gyorsan átalakítani dolgokat, ha egy szépen eltervezett heteden ő náthás lesz, akkor helló: az a hét nincs.
Ilyenkor jön jól egy jó apuka.
Abszolút. Simi szuper apukája teljes mértékben részt vesz a családi dolgokban. Első perctől fogva mindent csinál, ellágyultan nézem, ahogy együtt vannak. Ugyanannyira meg vagyunk őrülve a gyerekünkért. Próbáltam utánajárni annak, miket csinálsz mostanság. És hát még mindig elég sok kulturális projektet vállalsz. Mi az, ami fönnakad a rostádon? Ami tényleg izgat? Ami normális, színvonalas. Aminél érzem, hogy jó emberekkel lehetek együtt, velük jó lesz valamit létrehozni.
Például a Budapesti Fesztiválzenekarral is dolgozol.
Az abszolút világszínvonal. Fischer Iván, a zenekar vezetője – akivel régóta ismerjük egymást – a szikrázó tehetség mintapéldája, inspiráló velük dolgozni. Ötödik éve szervezzük meg azt az adománygyűjtő aukciót, aminek bevétele által a zenekar olyanokhoz is eljut zenélni, akik nem tudnák megfizetni. Ennek kerete egy báli este, ahova szórakozni, táncolni, a zenekart hallgatni jönnek az emberek. Iván viccesen vezeti a műsort, én pedig a jótékonysági árverést. A tételei közt nemcsak festmények, dizájntárgyak, de a zenekarhoz kapcsolódó, egyébként nem megvásárolható élménycsomagok is szerepelnek. Mondjuk, el lehet velük utazni egy turnéjukra – ami egyszerűen szuper. Lehet velük ülni a repülőn, akár kártyázni is a tagokkal, ha valaki sikerrel licitál. A katalógus összeállításánál nagyon figyelek arra, hogy ez egy speciális vevőkör, este és hangulat. Iván maximalista, és mivel a teremben sok külföldi partner is ül, fontos gesztus, hogy angolul menjen az este. Ezért ezt az árverést angolul vezetem.
Winkler Nóra – alapítson művészeti magazint, vezessen televíziós kulturális műsort vagy múzeumi tárlatot – mindig képben van, mindig szenvedélyes, mindig ért hozzá. És ami még fontosabb, nem tolja túl. Nem habosít, nem ő a fontos, hanem az, amire éppen fókuszál. Nóra mindig is pörgős, aktív nő volt. Ezért is lepett meg, amikor a beszélgetésünk elején elmesélte: imád gyalogolni és egyedül lenni.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.