– Anya régóta tervezte, hogy külföldön tanuljak tovább. Az eredeti elképzelés az lett volna, hogy már a gimnáziumot külföldön végzem el, de ez nem jött össze, amikor azonban kitaláltam, hogy Hollandiában szeretnék egyetemre járni, kidolgoztuk a haditervet – meséli a huszonhárom éves Fekete Dali. – Nem származom tehetős családból, anyukám egyedül nevelt fel, egy bevételből, de amikor hallottam, hogy Hollandiában a képzések zseniálisak, és az éves tandíj csak kétezer euró körül mozog, tudtam, belevágok. Hollandia mellett szólt az is, hogy onnan huszonnégy órán belül haza lehet jutni, ez pedig anyukám és a nagyszüleim miatt különösen fontos szempont volt. A liberal arts and sciences alapszakot választottam, ehhez otthon a szabad bölcsészet áll talán a legközelebb, de messze nem meríti ki azt a bőséges tudásanyagot, amit itt elsajátíthatok. Ez a szak azoknak igazán testhezálló, akiket rengeteg dolog érdekel, és nem akarnak három éven keresztül egyvalami mellett elköteleződni.
Dali Groningenben nemcsak az álomszakot találta meg, de az álomotthont is, a mindentől távol eső vidéki város annyira belopta magát a szívébe, hogy a jövőjét is itt képzeli el.
Dali egyike annak a sok ezer diáknak, aki külföldön kezdte meg tanulmányait. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint a 2022/23-as tanévben a hazai felsőoktatási intézményekben 251 194 hallgató folytatott alap- és mesterképzésen tanulmányokat, míg külföldön több mint tizenhatezer diák tanult. Bár ez a felsőoktatásban tanuló összes magyar diáknak mindössze hét százaléka, továbbra sem ritka, hogy a legjobb középiskolák végzős tanulóinak több mint ötöde külföldi egyetemen folytatja tanulmányait. A két legnépszerűbb célország még mindig Ausztria és Németország, és a brexit után Hollandia került a harmadik helyre, az ország a megfizethető tandíj, a magas színvonalú oktatás és az angol nyelvű képzések magas száma miatt nemcsak a magyar, de az uniós diákok kedvence is.
– Nagyon szeretem, hogy az egyetemen nyitott és segítőkész mindenki. Bárkihez oda lehet menni, lehet kérdezni. Mindent elmond, hogy amikor egy e-mailt szeretnék küldeni egy tanáromnak, el kell kicsit gondolkodnom azon, mi a vezetékneve, itt ugyanis a keresztnevén szólítjuk a másikat – meséli Dali, és hozzáteszi, legutóbb azon érzékenyült el, hogy egyik tanára nemcsak az esszéjét értékelte ki, de frissen diagnosztizált figyelemzavara miatt támogatásáról is biztosította.
– Bár a holland állam ad némi támogatást, anyagilag csak úgy tudok független lenni, ha dolgozom. Voltam már pizzasütő és ételfutár is, jelenleg diák asszisztens vagyok az egyetemen, egy egész EU-s projektben működöm közre. Ez nagyon jó lehetőség, hiszen olyan munkát végezhetek, ami izgalmas, kapcsolódik a tanulmányaimhoz, és az önéletrajzomban is jól mutat – mondja Dali, akit egyáltalán nem riasztott el, hogy mindössze tizennyolc évesen nekiinduljon a nagyvilágnak, az otthonról hozott stabil alapok kint is kitartanak.
A hátország
– Szülőként erre nem nagyon lehet felkészülni, de a józan ész felülírja a szívet. Minden szülő azt kívánja a gyerekének, hogy megtalálja a helyét az életében, hogy rátaláljon arra az irányra, ami örömöt ad neki – osztja meg gondolatait Spur Tímea, akinek húszéves ikergyerekei másfél éve tanulnak Hollandiában. Fia international business (nemzetközi üzleti tanulmányok), lánya leisure & events management (rendezvényszervező) szakon kezdte meg tanulmányait Leeuwardenben. Hollandiára az oktatási rendszer dinamikája, a pénzügyi lehetőségek és a gyerekek érdeklődési köre miatt esett a választás.
– Régóta terveztük, hogy külföldön tanuljanak tovább, és mivel itthon képtelen vagyok a gyerekeimnek azt a stabil hátteret biztosítani, amit szeretnék, arra jutottam, egy nemzetközi környezetben megszerzett diplomával nagyobb esélyekkel, több lehetőséggel indulnak a jövőben. Azt mindig tudtam, hogy az oktatásba fektetett pénz és erőfeszítés mindenképpen megtérül. Amikor felmerült bennünk a külföldi továbbtanulás ötlete, abban biztos voltam, hogy hitelt nem szeretnék felvenni, így kisebb lakásba költöztünk, hogy a különbözetből meglegyen az alaptőke az induláshoz – emlékezik vissza az édesanya, és elmondja, aki ebbe bele akar vágni, gyerekenként kétmillió forinttal számoljon az induláshoz akkor, ha a gyerek is kiveszi majd a költségekből a részét. Míg egy szoba egy hónapra négyszázötven, a tandíj évente kétezerkétszáz euró. Tímea két gyereke egy hónappal a tanévkezdés előtt már kiutazott, hogy munkát találjon.
– Az eleje nehéz, hiszen holland nyelvtudás nélkül csak alacsonyabb szintű munkát kaptak, például gyorséttermi takarítást, mosogatást, mára azonban teljes értékű munkavállalóként dolgoznak heti három-négy napban. Óriási elköteleződést kíván ez részükről, hiszen az egyetemi elfoglaltságok miatt délutáni, éjszakai műszakokat tudnak csak vállalni – meséli Tímea, aki eleinte száraz élelmiszerekkel megpakolt csomagokkal igyekezett segíteni.
A család egyébként annyira tudatosan készült a külföldi továbbtanulásra, hogy a gimnázium mellett az Engame Akadémia pályaorientációs képzését is bevállalták.
– A gyerekeknek volt néhány évük arra, hogy kitalálják, mi az, ami tényleg érdekli őket, mihez van tehetségük, miközben az olyan képességek fejlesztésében is sokat kaptak, mint a vitakészség, a prezentáció, vagy egy angol szakmai önéletrajz tartalmas megalkotása. Ez elsőre talán megterhelőnek tűnik, valójában inspiráló, építő dolog: amellett, hogy megerősítik az angol nyelvtudást, segítenek a pályaválasztásban, és egy személyes mentor fogja a kezüket a felkészülés során. Az egyetem jó választásnak bizonyult. Az első naptól kezdve gyakorlati oktatás keretében ügyfelekkel dolgoznak, valós problémákat kell megoldaniuk. Persze van elméleti képzés is, de az kevesebb, valójában a kreativitásra, az önállóságra, a szorgalomra, a gondolkodásra és az észszerű érvelésre vannak ráutalva – mondja Tímea. Szerinte ennek a generációnak óriási szüksége volna arra, hogy meg tudjon újulni, hogy akár egyik évről a másikra újabb képességek birtokába kerülhessen.
– Iszonyú gyors ez a világ, muszáj felkészíteni őket erre. A lexikális tudás ma már kevésbé fontos, mint a mi időnkben, hiszen a szükséges információt egy perc alatt elérik a világhálón. Ma olyan képességek fejlesztésére van szükség, mint a csapatban működés vagy épp a kreatív gondolkodás – teszi még hozzá az anyuka, aki bár évente alig párszor látja gyermekeit, a jövőjük miatt már kevésbé aggódik.
Hága: drága az élet
Nem csupán Tímea gyerekeinek és Dalinak okozott fejtörést, melyik szakot válasszák továbbtanuláskor, de Anna, a budapesti Móricz Zsigmond Gimnázium egykori diákja sem tudta sokáig, mi lenne az a szakma, amivel később szívesen foglalkozna. Szülei kilencedikes kora óta biztatták, keresse a lehetőségeket külföldön is, közös erővel megoldják az anyagiakat. Anna az ő hatásukra vállalta a pályaorientációs képzést, amelyen a gimnázium mellett, szabadidejében vett részt.
– Rendszeresen jártunk úgynevezett fieldtripekre, amelyek során több kisebb, de modern és innovatív cég mellett a legnagyobb hazai vállalatok kulisszái mögé is betekintést kaptunk. Ennek mentén választottuk ki a mellém kijelölt mentorral az industrial design engineering (ipari formatervező és termékfejlesztő mérnök) szakot, a szak alapján pedig azokat a külföldi egyetemeket, ahol jó esélyekkel indulhatok.
Anna elmondta, hogy a pályaorientációs képzésben az egyes külföldi országoknak megvan a maguk koordinátora, szakértője, aki átlátja a felvételi rendszert, tudja, mik az elvárások, a határidők, milyen dokumentumokat kell benyújtani. Hollandiában a felvételi merőben más, mint itthon, nem a jegyeket nézik, hanem az önéletrajzot és a motivációs levelet, ami megmutatja, hogy a diák kapcsolódik a választott szakhoz. Ezek alapján három holland egyetem négy szakára adta be jelentkezését, ma pedig már a Hágai Egyetem (The Hague University of Applied Sciences) hallgatója.
– Az egyetem mellett bartenderkedem és bébiszitter is vagyok, a szüleim ugyanis csak az első évben tudták finanszírozni a tandíjamat és a kinti életemet úgy, hogy az első egyetemi évben a holland állam fizette a tandíj felét. Két és fél éve, amikor kiköltöztem, még ki tudtam jönni havi ezer euróból, ez fedezte a tandíjat, a lakhatást és a megélhetést, ám a Covid és az orosz–ukrán helyzet óta nagyon megemelkedtek a lakbér- és élelmiszerárak, és a tömegközlekedés is igen drága. Volt rá példa, hogy a szüleim postán küldték az élelmiszercsomagokat liszttel, háztartási keksszel, kakaóporral, csokival, és persze csupa olyan dologgal, amit csak otthon lehet kapni. Ez egy ideje nem megoldás, hiszen otthon is súlyosan elszálltak az árak. Bár sokat főzök, és javarészt tésztán élek, havi négyszáz euró alatt nem jön ki a megélhetés, ha pedig a havi összköltséget nézem, az ezerkétszáz-ezerháromszáz euró körül alakul.
A holland diákoknak nem annyira tetszik
A külföldi diákok egyre növekvő száma nemcsak lakhatási problémákat okoz, de az előadótermek is túlzsúfolttá váltak. Komoly dilemma, hogy a nagy külföldi jelenlét hatására a holland nyelv visszaszorul, az oktatás általános színvonala csökken, a holland diákok pedig egyre komolyabb versenyhelyzetbe kerülnek, amikor a munkaerőpiacon a legjobb állásokért indulnak. Amszterdam két legjelentősebb diákszövetsége a kormánynak benyújtott javaslatában szorgalmazza, hogy ne engedjenek be az országba ennyi külföldi diákot, és sürgetik, hogy – elsősorban gazdasági és üzleti területen – csökkentsék az angolul kínált képzések számát. Az egyetemek és az oktatási szakemberek nem értenek mindenben egyet a javaslattal, a vita jelenleg is zajlik.
Fotó: Stocksy, családi archívum, Profimedia.hu
