„Nézd, ezt el sem hiszem, itt csak apukák vannak!” – mutatta barátnőm az ablakból a játszóteret. És tényleg. Svédországban voltunk munkaügyben, és a szállásunk nappalijából épp egy kis térre láttunk, hintával, homokozóval, ahol öt-hat apuka játszott a gyerekével. Ámulva néztük a szokatlan látványt, másnapra hozzászoktunk a babakocsit toló férfiakhoz.  

Az elmúlt években számos tanulmány látott napvilágot az apa-gyermek kapcsolat fontosságáról. Szerencsére a mai apukáknak természetes, hogy hangsúlyosabban akarják kivenni a részüket a gyereknevelésből. De azért még messze vagyunk a skandináv szülői munkamegosztástól, ahol teljesen megszokott, hogy apa megy gyesre, ha anya keres jobban. 

Már neve is van az elkötelezett apukák előnyének: apahatás. Ezek közül a legfontosabb Paul Amato szociológus szerint, hogy annak a gyereknek, akinek szoros kapcsolata van az apafigurával (apa, nevelőapa, nagypapa), magasabb az IQ-tesztje hároméves korára, kevesebb lelki problémája van, később nagyobb eséllyel kerüli el a kamaszkor buktatóit, az iskolában kevésbé agresszív, és nagyobb az esélye, hogy felnőttként jól fizető munkát talál.

Nem az együtt töltött órák mennyisége számít, hiszen ha a szülő a kanapén fekve nyomogatja a mobilját, vagy egész szombaton a laptopját nézi, attól nem lesz jobb a gyereknek. A minőségi idő, az odafigyelés számít.

Szóval tegyük le egy kicsit a kütyüt, és induljunk egy beszélgetős, ráérős sétára. Állítólag jó idő lesz a hétvégén.