Nemrég egy társaságban valaki szóba hozta „a gondolataid meghatározzák a világodat” és az „amire igazán vágysz, azt megteremted” típusú gondolkodásmódot, és megkérdezte, mi a véleményem ezekről pszichológusként. Azt feleltem, én úgy látom, logikai úton is levezethető az, amit az ezoterikus gondolkodók a vonzás törvényének neveznek – és még az is lehet, hogy végeredményében hasonló következtetésre jutunk. Arra, hogy igenis van összefüggés a gondolkodásunk és a velünk történő események között.
A CIA-ügynök esete
Köztudott, hogy a bennünket érő milliónyi ingernek csak a töredékét fogjuk fel: de vajon melyeket? Azzal szoktam példálózni, hogy egy szobába belépve egy CIA-ügynök azonnal észreveszi nemcsak a falon lógó térképet, hanem azt is, melyik tíz településre van beszúrva a gombostű, vagy hogy a bal oldali ablakon hibás a redőny. Ezek az információk minden szemlélőnek a rendelkezésére állnak, de egy átlagember figyelme valószínűleg átsiklana fölöttük. Az ingerek körbevesznek bennünket, de mást és mást észlelünk közülük.
A saját életemben is többször tetten értem ezt a jelenséget. Amikor narancssárga autót vettem, meg voltam győződve arról, hogy senki nem választ ilyen színű kocsit. A következő hetekben természetesen folyton narancssárga autók jöttek szembe. A terhességem alatt pedig hirtelen úgy tűnt, minden második nő pocakos.
Egyszerűen az történik, hogy amire kiéleződik a figyelmünk, azt jobban észrevesszük. Olyan, mintha egy szűrő lenne a szemüvegünkön, kérdés, hogy az rózsaszínű-e, vagy sötét. És ez azért fontos, mert ahogyan gondolkodunk, az meghatározza az érzelmeinket, az érzelmeink pedig a cselekedeteinket. Ha például valakinek erősebbek az önmagával kapcsolatos szorongásai, és például attól fél, hogy nem szeretik, akkor fogékony lesz a környezetében azokra a jelekre, amelyek ezt a feltevését „igazolják”, sőt, hajlamos általánosítani és azt gondolni: „engem senki sem szeret”. (Az ilyesfajta általánosítás egyébként tipikus példája az úgynevezett kognitív torzításnak.) Talán mindannyiunknak volt szerencsénk megtapasztalni a másik oldalt is: ha szerelmesek vagyunk, vagy éppen megkaptuk álmaink munkalehetőségét, vagy gyereket várunk, és ez boldoggá tesz, akkor hirtelen észrevesszük a világ színeit, meghalljuk az utcazenész által játszott gyönyörű dallamot, észleljük az arcunkat simogató napfényt.
Jó és rossz dolgok a listán
Az a nagy kérdés, képesek vagyunk-e változtatni (szűrőt cserélni a szemüvegünkön). Sok ember persze esetleg észre sem veszi magán, hogy negatívan gondolkodik, és ezért nem is merül fel benne a változtatás igénye. Érdemes olykor megkérdeznünk a környezetünket, milyennek látnak bennünket, általában jó- vagy rosszkedvűek vagyunk-e. Időnként megkérdezem a klienseimtől: ön szerint mi a környezetében élőknek a legnehezebb önnel kapcsolatban? Olyan játékot is elindíthat ez, hogy az elképzeléseinket összevetjük a többiekével, miután a család tagjai is leírják ezt a három-öt dolgot ránk vonatkozóan. Nagyon érdekes beszélgetések szoktak ebből kialakulni.
Visszatérve a kérdésre, képesek vagyunk-e változtatni a szemléletünkön, azt mondanám, hogy ezt meg lehet tanulni. A kognitív viselkedésterápia során számos feladat segítségével fejleszthetjük ezt a képességünket. Akinél aktív a sötét szűrő, annál a feladatok a negatív látásmód megkérdőjelezését, a baljós értelmezési keretek, a szélsőséges magyarázatok felülírását célozzák.
De ha terápia nélkül is alkalmazható konkrét technikát kell mondanom, egy végtelenül egyszerű feladat jut eszembe. Írjuk le minden este, aznap milyen jó dolgok történtek velünk. Lehet az bármilyen apróság, például egy finom kávé, vagy hogy a cicánk dorombolt az ölünkben. Mivel ez lesz a feladat, elkezdünk ezekre az árnyalatokra odafigyelni, észrevenni ezeket.
Egy szintén hatásos, ellenkező előjelű technika, ha esténként összeírjuk a bosszantó, elkeserítő dolgokat, és a hónap végén végigolvassuk a listát. Rá fogunk döbbenni, hogy alig lesz egy-két olyan momentum, ami ér annyit, hogy egyáltalán eszünkbe jusson.
Mindez azért fontos, mert az érzelmeinket nehezebben tudjuk módosítani, de a beállítódásunkat, a szemléletmódunkat könnyebben. Kis odafigyeléssel képessé válhatunk arra, hogy más dolgokat vegyünk észre, vagy ugyanazokat másképp értelmezzük, és ez már nagyban kihat az érzelemvilágunkra is. Az értelmezésnél arra gondolok, hogy például lehet, hogy észleljük, hogy undok a boltban az eladó, de ettől még nem gondoljuk úgy, hogy az egész világ ellenünk van, vagy hogy bennünket senki nem szeret, csak annyit, hogy a pénztárosnak rossz napja van, de ennek semmi köze hozzánk. Ettől függetlennek érezzük magunkat, ez nem fog lehúzni, ellenben nyitottá válunk arra, hogy a mosolygó hentest is észrevegyük, meg azt, hogy szép húst kaptunk tőle. Mindebből az fakad, hogy aki olyan képeket lebegtet maga előtt, tehát azokat tartja aktívan a lelkében, amelyek a kedvességről, az elfogadásról, a szeretetről szólnak, annak a figyelme ezekre az élményekre van kihegyezve, és emiatt valóban ezeket veszi észre gyakrabban a való életben is. És tényleg jobban érzi magát. Tehát én nem úgy fogalmaznék, hogy az univerzum megkülönböztetett üzeneteket küld neki, hanem úgy, hogy speciális figyelme miatt mást vesz észre, mint azok, akik „sötét szemüveget” viselnek.
