Viszlát, házi feladat! – Bus István írása

Az iskolai előmenetel nem függ össze azzal, ki hogyan teljesít majd az életben.

Áprilistól nem kell házi feladatot írniuk az általános iskolásoknak, mert a kormány eltörli a leckeírást Lengyelországban. Barbara Nowacka oktatásügyi miniszter arról számolt be a Rzeczpospolita című lapban, hogy idén tavasszal vége az otthoni, délutáni körmölésnek. A középiskolában egyelőre marad a házi, de várható, hogy előbb-utóbb ott is megszüntetik. Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik – mondta egykoron gróf Széchenyi István. A lengyelek nem biztos, hogy ismerik a legnagyobb magyar gondolatát, mindenesetre ennek szellemében cselekszenek. Az oktatási rendszerhez hozzányúlnak, a nagy nekigyürkőzést pedig a tanári bérek emelésével kezdik, márciustól. Ezt követi a házifeladat-száműzés, szeptember elsejétől pedig a tananyagot fogják lefaragni: húsz százalékkal kevesebb lesz. Miközben kidobják a ballasztot, a tanórák száma nem csökken. Így lehetséges, hogy a gyerekek megspórolhatják az otthoni tanulást. A miniszter nekimegy a szent teheneknek is: a lengyel oktatási tárca szerint a kötelező olvasmányok egy része idejétmúlt, és hiányzik közülük a kortárs irodalom.

A lengyelek, úgy tűnik, minden olyan lépést meglépnek, amelynek szükségességéről az oktatási szakértők már évek óta beszélnek, szinte mindenhol. Látszólag drámai és hatalmas lépések ezek – pedig, ha jobban belegondolunk, tényleg csak arról van szó, hogy áramvonalasítják egy kicsit az oktatást. Azt Vekerdy Tamás óta – lapunkban számos alkalommal megszólalt ez ügyben – tudjuk, hogy az iskolai előmenetel nem függ össze azzal, ki hogyan teljesít majd az életben. Ezzel a gyermekpszichológus nem azt akarta mondani, hogy felesleges az iskola, csak azt, nem biztos, hogy az tesz jót a gyerekeknek, ha házi feladattal, szakkörökkel és különórákkal agyonterhelt, görnyedt zombiként készülnek fel a „nagybetűs életre”. Arra, amiről jelenleg senkinek sincs fogalma, milyen lesz, amikor a gyerekeink kilépnek az iskola kapuján. 

Az biztos: tanulni mindig muszáj lesz – például nyelvet és memoritereket is –, és műveltnek lenni a jövőben is menőnek számít majd. De az egyre gyorsabban változó világhoz mindennek és mindenkinek alkalmazkodnia kell.