„A megismerkedésünk után hamar feltűnt, hogy kizárólag nők veszik körül. Nők a barátai, a kollégái, nő a személyi edzője, az életvezetési tanácsadója, nő a legfőbb bizalmasa, és nőkkel csetel egész nap. Soha nem csinált belőle titkot, mindig elmondta, kivel találkozik, kivel ebédel, kivel megy moziba, kinek írja az üzeneteket, de amikor kettőnk közös idejébe is rendre »betolakodott« egyikük, és éjfél után is vadul gépelte a cset­üzeneteket, vagy amikor az egyik barátnője éreztette velem, hogy tudja az intim dolgainkat, elegem lett. Tudom, soha nem csalt meg, de az a fajta érzékenység, odafigyelés, megértő bölcselet, amivel a nők felé közelített, rendre kibillentett, elbizonytalanított, olykor féltékennyé is tett. Két év után beláttam, képtelen vagyok együtt élni egy olyan férfival, aki ekkora dózisban igényli a gyengébbik nem felől érkező odafigyelést, és aki viszonzásul ennyire ki is szolgálja őket” – írja a téma kapcsán egyik megszólalónk, Kata (43), aki ma már tudja, bár a párkapcsolat felbomlása részben saját kishitűségének és bizalmatlanságának számlájára írható, soha nem vehette volna fel a versenyt azzal az izgalommal, amit az újabbnál újabb barátnők közelsége ad a férfinak. 

Hasonló megélésről számolt be Gábor (45) is, akinek egykori párja nem törölte magát arról a társkereső oldalról, ahol anno ők is megismerkedtek. „Rosszulesett, hiszen alig pár hónapja voltunk együtt, és be kellett látnom, más-más szándékkal engedtük bele magunkat a közös kapcsolatba. Amikor rákérdeztem, kiderült, rendszeresen flörtölget, csetel és kávézgat a hátam mögött, viszont nagyon megkönnyebbült, hogy végre beszélhet róla. Ezek után persze nem sok bizalmam maradt, egy ilyen nyitány után már nem volt kedvem folytatni. Megbeszéltük, és barátsággal elváltunk. Később is jóban maradtunk, és kiderült, ő eleve nyitott kapcsolatokat keresgélt, és attól kezdve ezt már az ismerkedésnél is kommunikálta.”

Szürke zóna

Ahogy a két történet is mutatja, a mikromegcsalás „cselekményei” szubjektívek, gyakran az etika szürke zónájába esnek, beazonosítani, megvitatni és feloldani azokat nagyon nehéz, mégis minden olyan viselkedés ide sorolható, ami megkérdőjelezi a partner érzelmi vagy fizikai elköteleződését a kapcsolatban. Nem egyszeri, hanem ismétlődő történésekről van szó, amelyek komoly teherként nehezülnek a partnerre, hiszen olyan érzelmeket válthatnak ki, mint a harag, a féltékenység, a kétségbeesés, a szorongás, a bűntudat vagy épp a szégyen.

– A mikromegcsalás egy olyan határsértő viselkedés, amiben az egyik fél a kapcsolaton kívül próbálja megélni és beteljesíteni bizonyos érzelmi igényeit – magyarázza Szabó Adrienn klinikai szakpszichológus, és rávilágít, a mai nyitott, online tér, a megnövekedett közösségimédia-használat kedvez ennek a viselkedésformának, szinte ártatlannak tünteti fel magát a cselekvést, hiszen sok esetben fizikai kontaktus, személyes találkozás nem jön létre. Mégsem érdemes figyelmen kívül hagyni, ha valaki a pozitív megerősítések begyűjtésének ezt a módját választja. 

– Ez is egy jelzés, aminek értelmezése önmagunk miatt rendkívül fontos, merthogy ez túlnyomórészt nem a párkapcsolat hiányosságait­ mutatja, inkább szól arról a félről, aki a mikromegcsalások révén igyekszik saját hiányosságait, hiány­állapotait kielégíteni – mondja a szakember, és hozzáteszi, a mikro­megcsalás legtöbbször nem szándékosan és rosszindulatból fakad, az különféle pszichológiai tényezők számlájára írható. Sok esetben a kapcsolaton kívüli érzelmi vagy intellektuális kötelékek keresése unalomból, az újdonság iránti vágyakozásból, az izgalom kereséséből fakad, de gyakran a külső stressztényezők azok, amelyek a hűtlenség felé sodornak, mivel ilyen helyzetekben az ember öntudatlanul is a vigaszt, a menekülést keresi.

Eszter (37) az elégtelen önér­téke­léssel magyarázza ezt a viselkedést, előző párkapcsolatában ugyanis szinte akaratlanul is az „elkövető” szerepébe bújt. „Ez a kihágás nálam a bosszú eszköze volt, így reagáltam arra, hogy a páromtól nem kaptam elég figyelmet, és hogy ő folyamatosan másokkal flörtölt. A foglalkozásából adódóan sokat utazott, és rengeteg nővel állt munka(?)kapcsolatban, folyamatosan versenyzett más férfiakkal. Viselkedésére egy idő után az volt a válaszom, hogy én is flörtölni kezdtem, ami egy jó darabig nem ment tovább a megismerkedést követő közös sétáknál, üzeneteknél. Nem tagadtam le, hogy van kapcsolatom, ez néha csak olaj volt a tűzre, és élveztem a felém irányuló figyelmet, hogy valakinek bejövök úgy, ahogy vagyok, és nem állít elém más szépségideálokat, mint a párom. Ez határozottabbá, magabiztosabbá tett. Bűntudatom nem volt, mert ő így is sokkal többet megengedett magának. Persze ma már tudom, hogy nem ez lett volna a megfelelő reakció, de akkor ehhez nem voltak eszközeim és kellő ön­ismeretem.” 

– Amikor egy harmadik személy pozitív visszajelzésére vágyunk, akkor saját önbecsülésünket, önértéke­lésünket szeretnénk növelni, vagyis szeretnénk megtapasztalni, hogy más számára is jók, szerethetők, kívánatosak vagyunk – mondja a szakpszichológus. – Mivel azonban a probléma sokkal mélyebben gyökerezik, valójában ezek a visszaigazolások, titkos visszajelzések nem tudnak meggyőzni minket. Amikor ezeket a tudattalan, belső motivációkat („Miért van valójában szükségem minderre?”) tisztázzuk magunkban, akkor találhatjuk meg a szükséglet hátterében meghúzódó valódi okot. És amint ezt megtaláltuk, már nem is érezzük szükségét annak, hogy mikromegcsalásokkal romboljuk a párkapcsolatunkat és erősítsük önértékelésünket.

A mikromegcsalás hátterében húzódó hiányállapotok

Kielégítetlen szükségletek:  Ha az érzelmi vagy szexuális szükségletek nem teljesülnek egy kapcsolatban, az emberek öntudatlanul másutt kereshetnek megerősítést, izgalmat vagy intimitást. 

 A titkolózás vonzereje:  A titkos kapcsolatok dopamincunamit okozhatnak, így az online flört vagy az exnek küldött üzenetek titkossága izgalmat vált ki, még akkor is, ha a kommunikáció ártalmatlannak tűnik.

 A kényelmetlenség elkerülése:  Egy új kapcsolat eltereli a figyelmet a nehéz párkapcsolati beszélgetésekről, a problémákkal való szembesülésről, azok megoldásának felkutatásáról.

 Önértékelési hiányosságok:  Belső érzelmi igényeik kielégítését sokan kívülről várják, például a megbecsülés hiányának érzésére sokak számára a közösségi médiából érkező csodálat a gyógyír. 

 Unalom:  A hosszú távú kapcsolatokból gyakorta hiányzik az újdonság, a virtuális interakciók pszichológiai menekülést jelenthetnek az otthoni érzelmi rutinból.