A harmadik életév, azaz a hároméves korszak fontos mérföldkő a kisgyerek életében. Megkockáztatom, talán még az érettséginél is fontosabb. Legtöbbjüknél az óvodakezdés időszaka. 

Az eddigi, majdnem ideálisan fejlődő, nyugodt és kimondottan együttműködő, okos gyerek az óvodába kerülve mintha elromlana. Ezt a szülők gyakran úgy élik meg, mintha eddigi „életművük” egy perc alatt tönkremenne. A gyerek ellenáll, indulatosan nemet mond, és ez a nem egyre többször hangzik el. Jön a vacsora, gyere, mossunk kezet! Nem! Itt a vacsora, mit kérsz? Nem kérek! Vetkőzés, fürdés, kádba menés, utána törölközés, pizsama, és végig nem, nem, nem! Az újonnan megjelenő vagy felerősödő hisztériáknak, akaratoskodásoknak nincs vége. A korábban teljesen ismeretlen csúnya szavak kiabálásáról már ne is beszéljünk. 

Mi történt ezzel a gyerekkel? 

Ki gondol arra, hogy egy hároméves számára mekkora kihívás az óvodai lét kezdete? Itt van mindjárt a többiek elviselése. A társak „tömege”. Aztán a többé-­kevésbé beszabályozott dolgokhoz való folyamatos alkalmazkodás. Hozzászokni a napirendhez: most ülni kell, most pisilni menni, kezet mosni, leülni az asztalhoz, evés közben nem lehet felállni, evőeszközt kell használni, ebéd után ezt meg amazt csinálni, követni a ritmust, figyelni az óvó nénit, a szokásokat megtanulni. A nagy közösségben délután elaludni, vagy akár csendben maradni. Ez a sok „feladat” egy hároméves számára nagyon megterhelő, az ilyen korú gyerek idegrendszerét, alkalmazkodási készségét erősen igénybe vevő élethelyzet. Arról nem beszélve, hogy a közösségi léttel fellépő rövidebb-hosszabb betegségek tovább nehezítik a beilleszkedést. Ha beteg, és otthon marad, utána újrakezdeni az ovit megint kihívás egy gyerek számára. 

Amikor a szülők látják óvodakezdésnél a gyerekek ilyen szintű „romlását” – akaratos, nem együttműködő, sőt kimondottan ellentmondó, káromkodó, nemritkán hisztériázik, amit azelőtt soha nem tett –, szegények összeomlanak. S bizony ilyenkor az óvodát, a bölcsődét kezdik hibáztatni. Amikor mennek érte, s a gyerek feszült, ellenséges, engedetlen, elkezd rohangálni, nem teljesíti a kéréseket, sőt szinte szándékosan rosszalkodik, a szülők hajlamosak azt gondolni, hogy „direkt csinálja”.