Precízen feldarabolom a lila hagymát és az illatos paradicsomot, felaprítom a koriandert, kikanalazom az avokádó zöld, puha húsát, kifacsarok egy apró lime-ot, összezúzok egy gerezd fokhagymát, majd a só, a bors és a csili után nyúlok: régebben havonta egyszer szinte szertartásszerűen készítettem guacamolét, aztán szembejött egy hosszú riport a The New York Times hasábjain, és sorai akkora hatást gyakoroltak rám, hogy azóta sem voltam képes avokádót leemelni a polcról.
– Az úgynevezett szuperélelmiszerek a 2010-es évek végén jelentek meg a köztudatban, a kifejezést pedig olyan egzotikus alapanyagokra használták, mint a gojibogyó vagy a chiamag – magyarázza Kiss-Szabó Eszter, a környezettudatos és felelős étkezés népszerűsítéséért dolgozó Felelős Gasztrohős Alapítvány munkatársa, és hozzáteszi, a növényi alapú diéta térhódításának és a meggyőző marketingkampányoknak köszönhetően az avokádó is szuperélelmiszerré avanzsált, ezek pedig a többi termékhez hasonlóan gyakran az emberi hiúságot veszik célba: ha különleges élelmiszert fogyasztunk, attól mi is különlegesnek érezzük magunkat.
– Először influenszerek, hírességek kezdték el fogyasztani ezt a gyümölcsöt – jól mutatott a közösségi média színes platformjain –, aztán megjelent a kávézókban, az éttermek kínálatában is. Ma évente ötmillió tonnát termelnek globálisan, ennek egy része biztosan élelmiszer-hulladékként végzi: az avokádó gyakran éretlenül kerül a boltokba, ha pedig nem megfelelően érleljük be otthon, nem lesz olyan finom, megbarnul, és a kukába hajítjuk – teszi hozzá a szakember, és figyelmeztet, nem mindegy, mihez hasonlítjuk azt a környezeti terhelést, amit az avokádóhoz társítunk. Ha egy ipari állattartásból származó hús- vagy tejtermékhez hasonlítjuk, úgy jóval környezetbarátabb terméket kapunk. Ha viszont egy hazai, szezonális alapanyaghoz, akkor sokkal nagyobb lesz az avokádó ökológiai lábnyoma, hiszen a gyümölcsöt ide kell utaztatni Spanyolországból vagy Mexikóból, és a hűtését is meg kell oldani.
Erdőirtás, vízhiány
Az Egyesült Államokba szállított avokádó nyolcvan százalékát a világ avokádó-fővárosában, a mexikói Michoacán régióban termelik, ahol a vulkanikus terület rendkívül termékeny. Ez az egyetlen hely a világon, ahol a természetes öntözésnek és az egyedi domborzatnak köszönhetően az avokádó, amit oro verdének, vagyis zöld aranynak hívnak, az év háromszázhatvanöt napján érik. Mivel az iparág értékét 1,2 milliárd dollárra taksálják, egyre több földtulajdonos vesz részt a fenyőerdők illegális ritkításában, hogy a jövedelmezőbb növényt telepítse. Itt az erdők harminc-negyven százalékát az avokádóültetvények miatt irtják ki. A trend pusztító hatással van az állatvilágra is, egyes lepkefajokat például a kihalás fenyegeti.
– Az avokádóőrület nemcsak erdőirtással jár, de a gyümölcs nagy vízigénye miatt a víztartó rétegek kimerülésével és elsivatagosodással is. Európában Málagát, az egyik legnagyobb avokádótermesztő régiót ez a veszély fenyegeti – mondja Kiss-Szabó Eszter, és sokkoló számadatokat hoz. Egy kilogramm avokádó megtermeléséhez olykor ezer-kétezer liter víz szükséges.
A szakértő elmagyarázza, a banánhoz, a csokoládéhoz, a kávéhoz hasonlóan minden monokultúrában termesztett növény károsan hat a környezetre, az ugyanis csökkenti a biológiai sokféleséget, valamint a talaj termékenységét, a regeneráció szinte lehetetlen. És bár magát az avokádót nem lenne muszáj vegyszerezni, termesztése során mégis óriási mennyiségű növényvédő szert használnak.
