Valentin-nap… Bálint-nap… A szerelmesek napja. Mára már minálunk is divatba jött, ám az érettségim előtti évben még mit sem tudtam róla. Szerelem, szüntelen vágyakozás viszont már akkor is létezett, nekem például, a tizenhét éves kamasznak, minden egyes nap, kivétel nélkül.  

Akkoriból való e történet, ami megtörtént. És egy másik történet is, ami nem történt meg ugyanakkor. ­
Sőt, azóta sem.

***

– A Kati! Az igen! Őt látnátok! – áradozott Edit, a meó üdvöskéje (mai szóval: prémiumminőség a minőség-ellenőrzési osztályon). Tátott szájjal hallgattuk mi hárman, tizenhét éves srácok. Szolnokról jöttünk Budapestre, nyári termelési gyakorlatunkra a Fehérvári úti nagy gyárba. Hasznos volt, javunkra vált, máig így vélem. És itt Editre gondolok elsősorban. Tőle tanultunk legtöbbet abban a harminc napban. Fájdalmunkra, kizárólag elméletben. Edit ugyanis maga volt a tökély. Arca szép, alakja hibátlan, és egy percig sem hagyott kétséget afelől, hogy szerelmi téren is meglehetősen túlképzett. (A kor akkori színvonalán, természetesen.) Edittel a férfi-nő kapcsolat minden részletéről beszélgethettünk, ez jobbára abból állt, hogy ő beszélt, mi pedig, mint már említettem: tátott száj…

Ezúttal például éppen a női zuhanyozóban tapasztaltakról értekezett. Hogy a Kati kenterbe veri Évát, látja őket nap mint nap, hát persze hogy meztelenül, nem is ruhában! Kati karcsú, kecses, akár egy gazella, Éván viszont, főleg deréktájt, már van némi fölösleg. És hát akadnak még más testtájak is, amelyek ugyancsak nem említhetők egy napon.

Tudnivaló, hogy nem csak mi hárman gyakorlatoztunk abban az üzemben. Velünk volt a zuhanyhíradó említett két főszereplője: Kati és Éva is. Vezetéknevüket még csak ki sem szivárogtatom, ja kérem, ma már a személyiségi jogok… A két lány egyébként az utánunk következő évfolyamra járt, mi III.A-sok voltunk, ők meg a II.C fényét emelték, de nagyon. Különösen Éva. Igen szép pofija volt, mindig ápolt, barna frizurája, és jobbnál jobb cuccokban villogott, rendszeresen külföldi csomagokat kaptak. (Hol voltak még akkor rutibutikok…) Éva lett tehát a suli szépe (ma lájközönt kapna). A kétblúzos, egypulcsis Kati egy közeli faluból jött, onnét hozta a mosolyát. Micsoda mosolyt! 

Ott voltak tehát velünk, a termelési gyakorlaton, mindketten. És Edit, a meó hobbiszexológusa feszt róluk értekezett. Valóságshow volt ez a javából! Nagy Testvér – kicsiben. Hisz képzeletben ott járhattunk mi, hárman, kamasz fiúk a női zuhanyozóban, szinte láttuk a két lányt, Katit, aki minden téren (ma úgy mondanánk, valahány paraméterében) verte Évát. És mindennap ment ez a gyári Big Brother, ráadásul Edit szakavatott, pazar tálalásában.