Tinédzserkori rajongásaink intenzívek, perzselők, de tárgyuk gyakran változik. Felnőttként másképp rajongunk: kitartóan, megfontoltan. Egy mélykék szempár még nem elég. Csak miután megbizonyosodtunk az illető tehetségéről, azután nevezzük őt kedvencünknek. Biztos alapokon nyugvó, stabil, nagyjából egyenletes hőfokon égő lelkesedés ez a részünkről, amiben azért akadnak hirtelen jött erőteljes fellángolások. Mint Bradley Cooper esetében, miután megnéztük a Napos oldalt. Aztán a Csillag születiket. Majd a Maestrót.

Amikor 2009-ben Bradley Cooper­ először feltűnt a színen a Másnaposokban, mindannyian azt kérdeztük, vajon miért rejtegette eddig a srácot Holly­wood. Cooper ekkor már betöltötte a harmincnégyet, és sok-sok éve színészként kereste kenyerét. Tipikusan az az arc volt, akit „láttunk már valahol”, de „nem tudtunk hova tenni”. Visszatérő szerepe volt például az Alias című sorozat első két évadában Jennifer Garner oldalán, de parádésan alakította az Ünneprontók ünnepe legellenszenvesebb szereplőjét, Zachet is. Olyan meggyőzően adta a tapló macsót, hogy a lelki békénk érdekében kénytelenek voltunk gyorsan elfelejteni. Aztán jött a Másnaposok-franchise, és meghozta az áttörést. Mert bármennyire is vicces Alan, Stu és persze Mr. Chow karaktere, a filmek mit sem érnének Cooper, azaz Phil kissé balek, kissé flegma, de mindig minden körülmények között sármos figurája nélkül.

Egyenes út a csillagokig

Egy Philadelphia melletti békés, jómódú kisvárosban nőtt fel, anyai ágon olasz, apai oldalon ír felmenőkkel bíró, értelmiségi családban. „Boldog” – általában ezzel az egy szóval válaszol, amikor megkérdik, milyen volt a gyerekkora. A színész-rendező nem túl bőbeszédű, ha a szeretteire vonatkozó, a magánéletét firtató kérdésekkel bombázzák. Életének korai éveiről nagyjából annyit tudunk, hogy szeretett főzőcskézni az olasz nagymamájával, állítólag a lasagne volt a specialitása, és hogy a színjátszás iránti vonzalmát apjának köszönheti, aki már tizenkét éves korában olyan filmeket nézetett vele, mint Az elefántember vagy A szarvasvadász. A háborítatlan gyerekkor után háborítatlan egyetemi évek következtek, a washingtoni Georgetown Egyetemen angolból és franciá­ból­ diplomázott – kitüntetéssel. Franciatudása, amit Aix-en-­Provence-ban, cserediákként tökéletesített, a mai napig kiváló. Bár nindzsától kezdve diplomatáig sok minden szeretett volna lenni, végül mégis a nagy presztízsű New York-i Actors Studio színi­iskolában kötött ki, ahová azonnal felvették, és csakhamar megszerezte a mesterdiplomáját színjátszásból. A kép, ami a fenti tények fényében kirajzolódik róla, egy szinte zökkenőmentes életútról árulkodik, ami szerint borítékolt volt a világsiker, hisz minden adott volt hozzá: érzelmileg és anyagilag is támogató család, megnyerő külső, szorgalom, intelligencia. 

Saját hang, saját film

Mivel a színész világraszóló hírnevét elsősorban kasszasiker vígjátékoknak és akciófilmeknek köszönhette, az internet ellenséges érzületű, polihisztor kommenthuszárjai azonnal kimondták rá az ítéletet, miszerint népszerűsége és színészi teljesítménye nincsenek pariban. Holott elég csak végigfutni a filmográfiáján, és felidézni olyan pazar filmeket, mint a Csúcshatás vagy az Amerikai mesterlövész, hogy ezt az állítást megcáfoljuk. Aztán 2018-ban, a Csillag születikkel valahogy megtört a jég. Az „utáljuk Bradley Coopert klub” megcsappant, maradék tagjai elcsendesedtek. A filmnek, amely az eredeti, 1937-es verzió negyedik adaptációja, Cooper nemcsak főszereplője, hanem producere, rendezője és társ-forgatókönyvírója is volt. „Azt szerettük volna kihangsúlyozni ezzel a történettel, mennyire fontos a saját hangod megtalálása egy olyan korban, amikor mindenkinek megvan a véleménye arról, milyennek is kellene lenned, és ezt ráadásul lépten-nyomon az orrodra is kötik” – nyilatkozta Bradley a filmről. A mozi elképesztő népszerűségéhez hozzájárult a szinte tapintható romantikus feszültség és szikraeső, ami közte és a női főszerepet játszó Lady Gaga között robbant a vásznon a közös jelenetekben, és bár mindketten tagadták, hogy barátságon kívül bármi más is lett volna köztük, ezt talán még Bradley akkori partnere, Irina Shayk szupermodell sem hitte el igazán, mi pedig végképp nem.

De a Csillag születik más miatt is emlékezetes. A színész-rendező olyan meggyőző erővel hozta a kiégett, alkoholista zenészt, hogy Oscar-jelölést kapott érte. Volt hová nyúlnia az eszközökért, saját élményanyagból dolgozott. Bár 2004 óta tiszta, a húszas évei elején komoly kokain- és alkoholproblémákkal küzdött. Barátja, a szintén színész Will Arnett fejmosása és lelkifröccse kellett ahhoz, hogy felfogja, változtatnia kell az életformáján. Aztán 2011-ben, apja halála után majdnem visszaesett, de szerencsére időben kapcsolt, és szakértő segítséget kért. „Szerencsém volt, nagyon, nagyon nagy szerencsém – nyilatkozta. – Időbe tellett, amíg el tudtam fogadni, hogy ez is én vagyok, de már megbékéltem a helyzettel, a múltam sötét időszakaival, ezért is tudtam, mertem annyira mély sebekhez nyúlni, és a saját tapasztalataimat felhasználni a Csillag születik forgatása alatt.”