A szigetről jöttem. Az egyetlen délutáni busszal. Időnek előtte. Éreztem, amikor fölszálltam, és egészen addig integettünk, amíg láttuk egymást, hogy nem kellett volna még eljönnöm. Nekem is jó lett volna maradni.­ Velük. A babakocsiban édesen aludt egy kis bölcs, aki tudta, hogy mindennek rendelt ideje van. Az alvásnak is. Az ébredésnek is. A búcsúnak is. De a babakocsi mellett álló karcsú alak, aki most lett édesanyává, s bár már sokat tud, és még többet érez, nem szeret magában lenni. És én tudtam ezt. 

A busz végigszáguldott a szigeten, a száraz ágak most nem rejtették a csalitost, kémleltem, látok-e őzet vagy szarvast, de nem mozdult semmi. Amikor aztán a hídra ért a busz, és ráláttam a csöndes vízre, a néma partokra, egy pillanatig a hídon gyalogoló hátizsákos gyerekre meredtem, akkor éreztem, mennyire hiányoznak, és hogy halálosan fáradt vagyok. 

A HÉV-en már becsuktam a szemem, de aludni nem tudtam. Egyre csak a reggeli, tiszta, kicsi arc előttem, a finom kis bőre, az a harcsaszájú, odaadó mosoly a babaszagú apró szobában, a sikkantó kacajok, göcögő kis nyögések s a szemembe mélyedő kereső, kutató szemek. Néha félrenéztem előlük, nem álltam az éterien tiszta tekintetet, látnom kellett, hogy mindent tud rólam, minden jót és rosszat, születésem előtt és után. A vesémbe lát. Nem volt sem kíváncsiság, sem ítélkezés a szemében, csak a végtelenbe vivő, egy másik világból hozott mélységes tudás. Alig pár hónapos kis lélek. Vajon meddig őrzi ezt a fölső világból hozott adományt, s a tisztaságot, amit minden lélek megkap, s aztán ahogy nő az ember, úgy vesztegeti el? Igaz, vannak kivételek. Az angyalaim. Egyik a nyúlánk alak a babakocsi mellett.

Milliárdnyi boldog idő van előttük, gondoltam lehunyt szemmel, és hármuk alakja úszott elém. Bontakozó kis család. Körülöttük öreg diófák, növendék alma- és körtefák, édes málna, selymes fű, jó ember szomszédok. A gyalogút végén a kanyarból méltóságosan hömpölygő, vén Duna, az ártér ligetes rétjeivel, a kavicsos part árnyékot adó, kusza bokraival. Odabent, a keskeny szántókon túl a falu, bicikliző postással, köszöngető népekkel, csókolomot kiáltó gyerekekkel. Delet harangoz a két templomtorony.