1. A bázis

Legnagyobb formálóerővel a családom hat rám: legyen az a szűk vagy a tág rokonság, nagyon szeretünk együtt lenni, élő és erős ez a kapcsolódás. Gyerekkoromban például mindig együtt reggeliztünk és vacsoráztunk, a szüleim és a húgom, körbeültük az asztalt, és közben beszélgettünk. Kíváncsiak voltunk egymásra, éreztük, fontosak vagyunk, érdekes, ami velünk történik. Ez volt mindig is az én erős bázisom, ahonnan elrugaszkodhattam, hogy lássak és tapasztaljak, és ahova bármikor visszaérkezhettem. Erős kötőanyag ez a közvetlen, odaforduló, szeretettel átitatott, megbeszélős, finom, meleg, jó hangulatú és nevetős élet. Felnőtt fejjel látom csak igazán, mekkora dolog ez.

2. Női minták

Családom nőalakjai, nagymamám, anyu, a nagynénéim meghatározó figurái az életemnek. Mind mélyen benne voltak a családi életben, gyereket neveltek, vitték a napi ügyeket, de női önképük része volt, hogy dolgoznak, hogy a munka fontos. Alapjaiban határoz meg, hogy láttam, egy női életbe ezek mind beleférnek. Emellé kaptam teret kitalálni, mi érdekel igazán. Nem volt szigor, elvárások. Kati húgommal nagyon jóban vagyunk, fantasztikus, ahogy csinálja: három szuper gyerekük van, és miközben pénzügyi igazgató egy nagy cégnél, mindig tudja, ki hogy van, minek örülne a szülinapján, kinek hol a tornazsákja, színházjegye, zöld szempillaspirálja, hova írta fel a PIN kódját, és bármikor megyek hozzájuk, valami finom meleg étel éppen akkor lett készen.

3. Társadalmi hasznosság

Harminchárom éves voltam, amikor a köztévé Kultúrház című műsorának műsorvezetője lettem, és megtapasztalhattam, hogy létezik olyan kombináció, amiben azzal foglalkozhatok, ami igazán érdekel, és ez elképesztően sok emberhez eljut, és nemcsak szórakoztató, de társadalmilag is hasznos. Kultúráról volt szó mindenféle ünnepélyesség nélkül, lazán, normálisan, izgalmasan, de fajsúlyosan. Menő volt, hogy nem kellett lebutítani, hogy sokaké lehessen. Árverésvezetőként sokat dolgozom fontos ügyekért, legtöbbet a Bátor Táborral; az adománygyűjtő aukció, amit vezetek, évről évre elképesztő támogatást hoz. Amikor előadásokat tartok művészetről, vagy képekről mesélek egy múzeumban, könyvekről kérdezem az írójukat, vagy beszélgetünk a Hellojárat podcastban, nem az vezérel, hogy társadalmilag hasznos legyen, amit csinálok, inkább az, hogy élvezem.