Hellyel kínál a nappaliban, biztat, hogy nyugodtan nézzek körül. Elektromos és akusztikus gitárok mindenütt, a kanapén, a földön, egy pedig a falon. Utóbbi ütött-kopott, nagyon réginek látszik…

Tippelek: az volt az első gitárod.

Legalább hatvanéves. A szegedi ládagyár terméke, fogalmam sincs, hogy gondolták, hogy fémhúrokkal szerelik fel. Ilyen gitár valójában nincs. Nem illik a nagy dobozhoz a nyaka, és szörnyű a hangja. De tény, hogy amikor megvettük, ez volt számomra a hangszerek királynője! Hetedik osztály után elszegődtem nyári munkára egy esztergaműhelybe, és kaptam érte háromszáz forintot. A nagymamám hozzátett még ötszázat, és megvettük a Rákóczi úti hangszerboltban álmaim netovábbját, ezt a gitárt. 

Mi az a hatalmas lyuk rajta? 

Azon keresztül szereltem bele a hangtechnikát. Elég barbár munka, de attól kezdve elektromos gitárnak hívhattam. Valahogy máig velem maradt, pedig ezerszer elveszhetett volna költözések közben, vagy a 2005-ös lakástűzben, de úgy látszik, ennek még a tűz sem árt. 

Angyalföldi srác vagy, a nagymamád nevelt fel, szerény körülmények között. Honnan jött az ötlet, hogy gitározni tanulj?

A tanulás túlzás, két órát vettem a környék idős zongoratanárnőjétől a Teve utcában. Kőrösi néni gyorsan beszerzett valahol egy holland gitártankönyvet, abból próbált meg oktatni. Aztán a villamoson láttam egy hirdetést, hogy Csepei Tibor gitártanár várja tanítványait, hozzá is elmentem, de hamar rájöttem, hogy semmi értelme. Ma is őrzöm a levelét, hogy menjek vissza, így soha nem fogok megtanulni gitározni. Megtanultam. Csak éppen magamnak kellett rájönnöm mindenre… Akkoriban már időnként sugároztak a rádióban Shadows-dalokat, aztán már Illést, Omegát és Metro-számokat is lehetett hallani. Elindult a popkultúra. Meg voltam veszve a gitárért.

Mit szólt ehhez a nagymama?

Egyáltalán nem értett a zenéhez, művezető volt az Orion gyárban. Az első női művezető! Kilencgyerekes családba született, és tizennyolc évesen költözött Pestre Dömösről, hogy a kezébe vegye a sorsát. Karakán asszony volt. Engem kiskorom óta ő nevelt, mert a szüleim elváltak. Proli környezetben éltünk, a kultúra messzire elkerült minket, volt egy rádiónk meg egy fekete-fehér tévénk, slussz. Emlékszem, suttyomban, hang nélkül néztem rajta a tokiói olimpiát, amikor a mama már aludt, mert a sport nagyon érdekelt. Tizenhat évesen ifjúsági bajnok lettem bokszban, de addigra a gitár elcsábított. 

Második után a vegyipari középiskolát is otthagytad a zenélés kedvéért. 

Pedig nagyon élveztem a vegyészkedést, másodikban megnyertem az iskolai versenyt is! Az orosztanár buktatott meg. De mi akkor már nyomtuk Tercs Feri barátommal a zenét. Ő két évvel idősebb volt nálam, basszusgitáros, mögöttem meg állt már néhány amatőr zenekari próbálkozás. Őrült nagy dumás voltam, nyomultam mindenütt az együtteseknél. Közben rengeteget gyakoroltam, kísérleteztem, egyedül jöttem rá a pentatonra is. Heuréka, tudok improvizálni! Attól kezdve nem volt megállás. 

Nyilván kiváló a hallásod…

A hallásomról annyit, hogy másodikos koromban anyám elvitt az Operaházba a gyerekkórus válogatójára, mert az iskolában kiválasztottak. Ott a tanár elénekelt egy dallamot, de én nagyon bonyolultnak találtam, nem tudtam visszaénekelni. Én voltam az egyetlen a harminc gyerekből, akit eltanácsoltak. Ez is milyen jellemző! Részben megfeleltem, részben meg nem. Értek is hozzá, meg nem is. A mai napig ez illik rám.

De hiszen gitárvirtuóz vagy!

Ismerem a korlátaimat… De nehogy azt gondold, hogy akkoriban másképp ment ez! Kapásból fel tudnék sorolni három világsztárt, aki szintén autodidakta módon tanult zenélni. A rock hőskorában jártunk. Az osztályom még csak érettségizett, amikor én már megnyertem a Táncdalfesztivált Kovács Katival. Imádtam a dinamikus zenélést, transzba estem, ha valami összejött a színpadon, és az ebben a műfajban jól kamatozik. Persze szerencse is kellett, és én jókor születtem. 1968-at írtunk, azon a nyáron Tercs levitt magával a Danubius Művelődési Házba Radics Béláék koncertjére. Hát én attól lehidaltam. Azonnal elszegődtem a Sakk-Matt zenekarhoz roadnak, cipeltem a gitártokokat, mígnem a szilveszteri koncerten a Bélus annyira bebombázott, hogy nem tudtunk bele életet verni. Helyette engem löktek ki a színpadra. Iszonyúan be voltam rezelve, hál’ istennek Radics a szünetben magához tért, és folytatta a koncertet. A lényeg, hogy átestem a tűzkeresztségen, és kinyílt előttem egy másik világ. A suli meg a „tanulj, fiam” után szárba szökkenhetett a kreativitás. Az énekesünk, Harmath Albert később összeveszett Bélával, és az új együttesébe magával vitt engem is. Ez lett a Kárpátia. 

Rengeteg bandában játszottál. Kárpátia, Juventus, Syrius, Skorpió, Generál… Miért lettél vándormadár? 

Soha nem én akartam váltani – hívtak. Emlékszem, a Juventusban a fiúk mekkora szeretettel búcsúztak tőlem, amikor a Syrius átcsábított. Úgy érezték, a mi kölykünk, hadd tanuljon!  Számomra ez a lényege a zenészlétnek: a barátság. Az, hogy szeressünk együtt lenni, örömzenélni. Nehezemre esett a búcsú, de az nyilvánvaló volt, hogy a nemzetközi karrier előtt álló Syriusban gitározni nagy megtiszteltetés. Óriási kihívásnak bizonyult! Majdnem fel is adtam, de Orszáczky Miki bízott bennem. Ő kérdezte meg annak idején, hogy „Tibuszkám, jössz velünk Ausztráliába?”. Pataki Laci tanítgatott, neki köszönhetem, hogy végül sikerült kitörnöm az öt hang fogságából. Végül mégsem utazhattunk ki, mert nem kaptunk útlevelet. A zenekar feloszlott, néhányan kimentek Nyugatra, én maradtam.

Miért maradtál? 

Mert mindössze húszéves voltam, és még Budán sem nagyon jártam, nemhogy Nyugaton! Később sem hatódtam meg ettől a lehetőségtől, pedig akkor már a Generállal éveket koncerteztünk külföldön. Mit kezdenék én magammal idegenben? Csak keveseknek sikerül zenészként ismét feljutni a csúcsra, hiszen ahhoz kapcsolatok, barátok kellenek. Még ha sikerül is, elmegy vele az élet. És én a szeretetből nyerem az energiámat.

Pedig lett volna okod dobbantani, hiszen többször is gödörbe kerültél a pályád során, például amikor a hetvenes évek végén befuccsolt a KGST-zenélés, és a Generál feloszlott.

Az egy funkybanda volt, az égvilágon mindenféle zenét játszottunk, és rengeteget utaztunk Varsótól Kelet-Berlinig. Ott ismerkedtem meg Charlie-val, ő volt az énekesünk. Amikor a sikerszériának vége lett, éppen berogyott a rock, és én munka nélkül maradtam. Addigra becsajoztam, a feleségem itt állt az előző házasságából született kislányával, és már nőtt a hasa. Egy focista haverom ajánlotta az apósát, aki akkoriban kezdte a redőnyözést. Bejártuk vele egész Magyarországot. Látod, abba a bizniszbe is időben szálltam be! Két és fél év alatt megkerestem ennek a józsefvárosi lakásnak az árát. Közben kitört a diszkóláz, esély se volt rá, hogy folytassam a zenélést.