1682. A főúri ara
Thököly Éva a Wesselényi-összeesküvésben érintett főúr, Thököly István lánya volt. Apja halála után a kislányt Esterházy Pál vette magához, és levelezésükből az derül ki, hogy a gyám és gyámleánya között a huszonnégy év korkülönbség ellenére idővel őszinte vonzalom alakult ki. Pál a felesége halála után hónapokon belül feleségül vette Évát, és házasságuk első évei boldogságban teltek. Az asszony négy fiút és három lányt hozott a világra. A nyolcvanas évek végére azonban elkeseredett vagyoni vita tört ki közöttük, mert Éva szerette volna elnyerni az anyai öröksége feletti rendelkezés jogát, de a férje nem engedte ki azt a kezéből. Thököly Évára az utókor tehetséges „vállalkozóként” és önállóságáért végsőkig küzdő nőként emlékezik.
A korban a menyasszonyi ruha elsősorban a család anyagi helyzetét és társadalmi státuszát volt hivatva reprezentálni. Thököly Éva kincset érő, sötétkék bársonyszoknyáját és a hozzá viselt vállfűzőt eredetileg Esterházy Orsolya viselte, és a család kincstárában őrizték. A ruhát pazar hatású arany és ezüst fémszálas hímzés díszíti, amelyet apró korallgyöngyökkel tettek még látványosabbá. A virágminta az itáliai reneszánsz és a keleti motívumok találkozásából Magyarországon született úrihímzés.
1867. Egy művelt polgárfeleség
Bár a házasságokat évszázadokon át nem szerelemből, hanem vagyoni helyzet alapján kötötték, hadd következzen ismét egy romantikus esküvő!
Várady Gabriella édesapja a szabadságharc résztvevője, neves ügyvéd, Várady Gábor volt. Miután az apa kegyelmet kapott, és a család hazatérhetett az emigrációból, lányukat a magyar nőnevelés úttörője, Leövey Klára gondjaira bízták. A szép és jól nevelt Gabriella iránt Máramaros vármegye főmérnöke, Hieronymi Károly lobbant szerelemre, és feleségül kérte apjától az akkor tizenhét éves lányt. Bár a vőlegény nem volt vagyonos, az már harmincegy évesen nyilvánvaló volt, hogy fényes karrier vár rá. Ezt írta feleségének: „Azután lássa, édes Gabriellám, az Isten igazán jó, s ha mi nagyon fogjuk egymást szeretni, meglátja, hogy anyagi tekintetben is meg fog áldani.” Károly nem beszélt a levegőbe, sikeres, miniszterségig ívelő politikusi pályát futott be, felesége pedig társas életük szervezésével egyengette férje pályáját. Hét gyermeket neveltek fel. Gabriella rendszerető lévén gondosan megőrizte menyasszonyi ruháját, utódai eredeti tárolódobozában vitték be a múzeumba. A mellrészén ezüst fémzsinórral díszített, magyar szabású selyemorganza ruhát a csomagolásából ítélve Pest legelőkelőbb szalonjában, Alter és Kiss divatcsarnokában készíthették.
1881. Hivatás és család
Zsolnay Teréz, a világhírű porcelángyár alapítójának lánya egy bálon ismerkedett meg a jövendőbelijével, Mattyasovszky Jakabbal. A geológus olyan szenvedéllyel mesélt neki az erdélyi magyar hímzésekről, hogy Teréz azt is elfelejtette, kinek ígérte a következő táncot. Neki magának is értékes népművészeti gyűjteménye volt otthon, lelkesen vetette bele magát a gyár újabb és újabb kerámiaprojektjeinek díszítésébe. Szülei nagy gondot fordítottak lányuk iskoláztatására, és arra nevelték, hogy maga is kreatívan vegyen részt a tervezésben. Néhány hónap udvarlás után, 1881. szeptember 15-én összeházasodtak Jakabbal. Zsolnay Vilmos fényes esküvőt álmodott a lányának, ezért Teréz az édesanyjával Bécsben járva rendelte meg drága atlaszselyemből készült menyasszonyi ruháját. Két gyönyörű, a derékvonalat szorosan követő, a csípőt hangsúlyozó szoknyát és két ruhaderekat, mert akkoriban még vagyonos körökben is szokás volt takarékossági okokból egy ruhában többször mutatkozni. Teréz 1925-ben temette el a férjét, ő pedig 1944-ben, hosszú és teljes élet után hunyta le örökre a szemét.
