A válás mindig nehéz, különösen, ha gyerekek is érintettek benne. Így nem csoda, ha egyesek újító megoldásokhoz folyamodnak, csak hogy enyhítsék gyerekeik lelki terhét.

Ilyen újító módszer az angolul nestingnek nevezett fészekmodell is, amely a gyerekek állandóság iránti igényének kielégítésén alapszik. Ez annyit jelent, hogy válás után a közös otthonban a gyerek marad, a két törvényes gyám pedig a megállapodás szerinti felügyeleti idő során felváltva gondoskodik róla a „fészekben” – akárcsak a madarak a fiókáikról, innen ered az elnevezés is.

Fészekmodell: stabilitás vagy extra nehézség?

– Azt szeretnénk, hogy a hároméves kislányunk életében megmaradjon a stabilitás, ezért döntöttünk a fészekmódszer mellett – meséli a budapesti Laura, aki még csak néhány hete él így. – Így nem kell mindenből kettőt venni, a lányunk ugyanabba az intézménybe járhat továbbra is, és nem futunk bele abba, hogy sírva keresi a megszokott dolgait egy új helyen. Hogy mi lesz később, és ez meddig tartható fenn, azt még nem tudom. Gábor és volt felesége is kipróbálták a módszert, náluk végül fél évig működött.
– Egyszerűen túl nagy macerával járt – jelenti ki. – Nem beszélve arról, hogy

így három lakást tartottunk fenn.

Szó volt róla, hogy a terhek enyhítése érdekében az exem az édesanyjáékhoz költözik, én pedig az új páromhoz, de ez megint csak nem tűnt túl egészségesnek. Így fél év után váltottunk a klasszikus módszerre. A gyerekek tíz- és tizenkét évesek, már két éve így élünk, tisztábbak a határok, és úgy tűnik, minden rendben velük.

Kőszeg Sára klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta úgy véli, a módszer azért tetszik sokaknak, mert az már önmagában a gyerek javát szolgálja, ha bármilyen stabilitást fenn tudunk tartani a krízishelyzetben.
– Ám az elhúzódó, nagy érzelmi amplitúdóval járó, már-már háborús helyzetre emlékeztető válásoknál, amikor a bosszúállás is benne lehet a képben, biztos, hogy nem jó megoldás, mert akkor a „fészek” csak újabb csatatér, ahol a gyerek fog sérülni – mondja.

Az igazi problémát nem az új lakás vagy az ingázás okozza a gyereknek, hanem az a toxikus légkör, amelyben, mondjuk, a válás előtt élt (Fotó: Getty Images)

Fizikai vagy érzelmi környezet?

Németh Erika gyermek- és ifjúsági szakpszichológus úgy látja, léteznek különféle kísérletek a helyzet mentésére, ezekkel a szülők megpróbálják puhábbá tenni a válást, úgy, hogy a gyerek szinte észre se vegye.
– Ez viszont olyan krízishelyzet, amitől egyszerűen­ nem lehet megvédeni, meg kell tanulnia feldolgozni ezt a folyamatot, ahogy élete során meg kell tanulnia megbirkózni a különböző úgynevezett normatív krízisekkel, mint például testvér születése, intézménybe kerülés, baráti és szerelmi szakítások. Főleg, hogy

az igazi problémát nem az új lakás vagy az ingázás okozza a gyereknek, hanem az a toxikus légkör, amelyben, mondjuk, a válás előtt élt.

­Hiszen a szülők nem egyik napról a másikra válnak el. Attól már nem tudja megvédeni a gyereket a fészek­módszer, ami a szétköltözés előtt volt, és attól sem, hogy a válás után a szülők megbántottságukban hogyan kommunikálnak egymással a gyerek előtt, illetve hogyan beszélnek vele a másik félről.

A szakember emiatt azon az állásponton van, hogy nem feltétlenül az segít sokat a gyereknek, ha a helyzet fizikai megoldására törekszenek, hanem inkább az érzelmi környezetre kell hangsúlyt helyezni.

Otthontalanként otthont teremteni

Ritáék alaposan utánajártak a módszernek, mielőtt két évvel ezelőtt belevágtak, és végül egy évig csinálták.
– Tudtuk, hogy fontos egyértelműen kommunikálni a gyerekekkel. Mindent megtettünk, mégis láttuk rajtuk, hogy nem ez a jó számukra. És be kellett ismernünk, hogy számunkra sem. Olyan érzés volt, mintha megállt volna az idő, befagyasztottunk volna egy furcsa állapotot. Eleinte jó volt, de később visszatartott attól, hogy továbblépjünk. Az viszont biztos, hogy

az első néhány hónapban megkönnyítette a válás feldolgozását nekünk is, és az akkor öt- és nyolcéves gyerekeknek is.

Ritáék története kapcsán Bogár Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta szintén fontos szempontra hívja fel a figyelmet.

– A fészekmódszer esetében a válás lezajlik ugyan, de nem alakul ki az egyszülős identitás olyan értelemben, hogy külön egyszülős családot formálna bármelyik szülő.

Egy bizonyos szinten állandósult, mégis bizonytalan, átmeneti helyzetbe kerülhet mindenki, és ez megrekesztheti a fejlődést, illetve később a mozaikcsaláddá alakulást is megnehezítheti. Elvégre ha a gyerek a hermetikusan elzárt fészekben marad, hogyan tud majd beilleszkedni a szülője új családjába, amelynek elvileg ő is része lesz?
– A válásterápiás munkám során mindig elmondom, hogy elsőként a szülőnek kell talpra állnia, mert utána tud a gyereknek támogatója lenni ebben. A fészekmodell fenntartását az is megnehezítheti, hogy ez esetben a szülő viszi a hátán a válás minden terhét. És ha ő nincs jól ebben a rendszerben – ami előfordul, végtére is többek között otthontalanná válik, olyanná, aki csak vendég lesz a saját életében –, akkor nem tudja megteremteni azt a biztonságos bázist, ami ahhoz kell, hogy a gyerek is jól legyen – magyarázza Bogár Zsuzsa.

Kisebbeknél és ideiglenesen

Kata és Miklós története azt bizonyítja, hogy működhet a fészekmodell hosszú távon is. Kislányuk már tinédzser, autizmus spektrumzavarral él, ezért ők főleg emiatt választották és tartják is fenn már öt éve a nestinget.

– Eleinte igen megterhelő volt – vallja be Kata. – Az exférjemmel kimondottan jó a kapcsolatunk, szeretjük egymást, mégis nehéznek találtuk érzelmileg. Mindkettőnk új párja is furcsának érezte a felállást, de most már nagyjából beállt a rend. A lakáskérdést az első időkben úgy oldottuk meg, hogy két lakást váltogattunk, de ez is zavaróvá vált, hiszen nyilvánvalóan a „facérlakásban” randevúztunk felváltva az új pár­jaink­kal. Aztán a volt férjem odaköltözött az új barátnőjéhez, azóta már feleségéhez, így végül soha nem kellett egyszerre három lakást fenntartanunk. Nyilván nem jó folyton máshol aludni, mi is vágynánk az állandóságra, de a lányunk miatt meghoztuk ezt az áldozatot. Ha ő egészséges lenne, valószínűleg csak ideiglenesen folytattuk volna ezt az életmódot, de így muszáj szorosan, nagy egyetértésben működnünk.

Gyurkó Szilvia jogász, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója és tanácsadója mégis úgy gondolja, érdemes bevenni a lehetőségek közé a módszert.

– El kell engedni azt a feltételezést, hogy a válás kapcsán általános igazságok léteznek.

Az lenne ideális, ha a konkrét gyerekre és a konkrét családi dinamikára, a rendelkezésre álló lehetőségekre szabnánk a megoldást úgy, hogy azt mindkét szülő egyformán képes legyen vállalni. Mindenképpen jó, ha a szülőtársak tudnak a modellről – mondja. A szakember szerint pedig az sem ártana, ha a váló felekkel dolgozó mediátorok, ügyvédek és bírók fejében is ott lenne a fészekmodell mint opció.

– Nem láttam még olyat, hogy sokáig fenn kellett volna ezt tartani, hiszen a szülőt nagyon alárendeli a gyerek szükségleteinek, és ez hosszú távon nem szokott menni. De a válási időszakban, kisebb gyerekeknél, bizonyos körülmények között működőképes lehet.

Érdemes megfontolni, hogy a régi, közös otthon akár zavart is okozhat a gyerekben. Érezheti úgy, hogy még van remény arra, hogy a szülők újra egy párt alkossanak. És érezheti úgy is, hogy mivel ő van ott állandóan, ő is tartja egyben az egészet, így rá hárul a felelősség, ő teremt biztonságot.
Szakértőink egyetértenek abban, hogy a módszer leginkább ideiglenesen működhet, főként az óvodás, kisiskolás gyerekeket nevelő szülők esetében. És csakis akkor, ha a szülők jó viszonyban vannak, és maximálisan képesek együttműködni.

Fotó: Getty Images