A főszerkesztő levele.

Március közepe a legreménytelibb időszak. Hamarabb kel fel a nap, pattannak ki a rügyek, a korai virágok már nyiladoznak a kertben, reggel hangos madárkoncertre ébredünk. Még nem teljesen világos, mennyi fog kinyílni a tavaly eldugdosott virághagymák közül, és hogy mi is volt az a nagyobb gumó, aminek a hálójáról hiányzott a felirat, talán nárcisz, talán valami más lesz. De minden mozgásban, növésben, és tudjuk, hogy az eredmény pompázatos lesz.

A lapunkban is színes a tartalom ezen a héten, messzire utazunk, megmutatjuk, milyen Portóban sétálni egy tavaszi hétvégén, a zegzugos óvárosi utcákon, a kék-fehér csempés házak alatt (60. oldal).
Aztán kicsit messzebbre repítjük az olvasót, egészen a pandák földjére (38. oldal), hogy bemutassuk, mi történik, ha egy magyar kémiatanár Sanghajban kap munkát.
Lélek rovatunkban (52. oldal) az anyai szeretet kimutatásáról és megvonásáról lesz szó, szakértőnk arról ír, mit okoz, ha valakinek hiányzott gyerekkorában a visszaigazolás, hogy nyugalom, anya szeret, bármit is teszel.
Ellátogatunk egy műteremközösségbe, és több elgondolkodtató interjút is olvashatnak, például címlapszereplőnkkel, Malek Andreával, vagy Zsurzs Katival.

Mivel ezen a héten emlékezünk meg a márciusi ifjakról, készítettünk egy friss összeállítást arról (16. oldal), hogy milyenek napjainkban a szorgalmas, bátor huszonévesek, akikre büszkék lehetünk, a modern márciusi ifjak.