Mire van szükség ahhoz, hogy valaki úgy sugározza a nyugalmat, mint ön?
Zenére és segítségre föntről. A zene hallgatása, művelése közben semmi más nem érdekel. Ez az életem, énekelek. És ötven fölött az ember eljut oda is, hogy meg akar javulni.
Erre szükség van?
Igen! Mindenkinek, és ez nem önostorozás. Bizonyos kor felett az anyukánk nem zokoghat fölöttünk, hogy kislányom, miért nem vagy boldog? A kezünkbe kell venni a saját életünket. Tele vagyunk sebekkel, melyek be akarnak gyógyulni, de ezt nekünk is akarni és hagyni kell. A javulási szándék egy jó kiindulás. Ha az ember kap hozzá jó történeteket és föntről érkező hívást, az maga a csoda.
Volt ilyen hívás?
Igen. Gyakran elég egy mondat, például itt, ahogy mi beszélgetünk. Bennünk, emberekben ott van, hogy újra és újra ugyanazokat a hibákat követjük el.
Példát is mondana?
Ha felidegesítenek, az első reakcióm az, hogy na, most jól megmondom neki. Közben tudom, hogy ennek szinte semmi értelme, mert már százszor megmondtam. Ezért jó, ha az ember meghallja azt a hangot, ami azt súgja: hagyd! Klassz dolog, ha van annyi lelkierőm, hogy meg tudom állítani azokat a folyamatokat, amelyek rombolnak, vagy magukat görgetik folyton az életemben.
Lobbanékony?
Nagyon lobbanékony vagyok, de tanulom kezelni a konfliktusokat. És adok időt magamnak, hogy elgondolkodjak a válaszreakciókon.
Ezek szerint sokat foglalkozik saját magával, a belső béke megteremtésével.
Nem, mert pont az ellenkezője működik. Azt vallom – amit nálam sokkal okosabbak mondanak –, az a jó, ha az ember inkább másokkal foglalkozik, és azok pedig ővele. Ez egy láncolat. Azzal segítek, ha arra figyelek, ki szorul segítségre, mi jó másnak, mitől lesz boldog, azáltal jobbá válok, és szebbé teszem magam körül a világot. Jó látni, hogy örülnek az emberek, és árad belőlük a szeretet.
Ez fontos?
Nagyon! Mindenkinek az. A munkájában, a magánéletében, a közösségben, ahol él. Adunk és kapunk. Korábban is segítő voltam, de ma másképp vagyok az. Tudatosan ragadok meg pillanatokat úgy, ahogy korábban eszembe se jutott. Talán formált rajtam, hogy rendkívül kedvesek velem az emberek, és ezt akarom továbbadni, mert a szeretet nem jár alanyi jogon.
Hogyan tud adni?
Ahogy az adott pillanat kívánja. Ez lehet egy tányér leves, egy szelet süti a szomszéd néninek, egy ölelés, egy tárgy átadása, kedvesség, vagy egy jó szó. A szó ingyen van, és egy jó szó nagyon sokat segíthet.
Más tulajdonságai is változtak az évek során?
Erősebb lettem. Megnőtt a bizalmam, a stabilitásom, és békesség van bennem. Isten megváltoztatott.
Korábban nagyobb volt az önbizalma, mint a hite?
Azt hiszem. És az egészséges, hogy ennyi idős korára az embernek az egója összetörik.
Amikor énekel, ez nem érzékelhető, hiszen a zenével, a hangjával is sokat ad.
Jólesik ezt hallani, és igyekszem a tudásom legjavát adni a közönségemnek. Maximalista vagyok, ezt láttam a szüleimtől. Nagyon korán kezdtem zenével foglalkozni, ha úgy tetszik, beleszülettem. És annak nagyon örülök, hogy ilyenfajta zeneiséggel jöttem a világra.
Sokoldalú művész, aki különböző stílusokban próbálta ki magát.
Az én tudásom negyvenéves, sőt, kicsit több. Nekem a zenélés olyan, mint az oxigén, nem tudnék élni nélküle. Átszellemülök, megváltozom. A dzsessz éneklése és játszása a legfelső szint. Együtt improvizálni a legnehezebb és legszebb műfaj. Folytonos tanulás az életem, sok stíluson keresztül jutottam ide.
A Malek Andi Soulistic nyolcéves. Ma is jó Jáger Bandival együtt lenni, dolgozni?
Véletlenül találtunk egymásra, de az első közös munkánál kiderült, hasonló eszközökkel dolgozunk, azonosan gondolkodunk, mindkettőnk anyanyelve a zene. Mélyről muzsikálunk, belemerülünk a zenélésbe. Mi a zenénkkel úgy adunk, hogy közvetítünk. A szövegíró megérti a dallam mondanivalóját, és felöltözteti. Jáger Bandi küld négy-öt sort, ami inspirál, és az adja meg az egész történetnek a gerincét.
Ha zenéről van szó, az egész család mély átéléssel dolgozik?
Igen, ezt láttam apukámtól, anyukámtól is, és a gyerekeim is ilyenek. Élvezzük, ha hosszan szöszölünk dolgokon, mert tudjuk, attól lesz jobb. Ha például anyu főz a konyhában, és én elkezdem mondani apunak, hogy van egy tanítvány, aki…, ő berohan fedővel, fakanállal a kezében, és minden idegszálával figyel, mert vérbeli pedagógus. A szüleim bástyák! És a gyerekeim is ilyenek.
Főz, takarít. Ennyire gyakorlatias?
Ez a normális. Ha kedvem tartja, átrendezem a lakást, ha kell, összerakok egy szekrényt, ha leszakad egy gomb, azt felvarrom, és tudok stoppolni is, a nagymama varrónő volt, megtanított.
Milyen konyhát visz?
Főleg olasz és magyar étkek kerülnek az asztalra, de a zsemlegombócnak vagy a Kaiser smarninak is mindig nagy a sikere. Rendszeresen főzök, és amennyire lehet, egészségesen. Számomra öröm, jó érzés látni, ha a körülöttem lévők egy ebédtől, vacsorától boldogok.
Ezek szerint szakácsnak is kiváló. Ugye, valahol azt nyilatkozta, hogy bármiben jó lenne?
Hú, ezt a színházzal kapcsolatban mondtam. Vágyom arra, hogy újra játsszak olyan darabokat, amelyekkel nagyon sok mindent el tudok mondani. Valami drámait, vagy ugyanazt, amit az életben képviselek.
